Build script
Ez volt a leggyakoribb. Az ötlet annyi, hogy amikor buildelsz, akkor generáljon neked egy számot bele egy file-ba, amit valószinűleg besúvaszt utánna a classpath-ra. Ezt persze csak inkrementálgatni kell. Láttam olyat, hogy ez a file csak úgy "floating around" azaz akik release-t csináltak azok tudták a számozást, aztán volt olyan hogy visszakommitolták legalább időnként a verziókövetőbe. Ja még ezen belül is két különböző műfaj van, van aki verzió számot tart számon, van aki build számot. Szóval a kombinációk száma igen magas.
A tipikus elba:
- Amikor nincs meg a file a classpathon, akkor valami törik
- Elfelejted inkrementálni a build számot
- Elfelejted a verziószámot bepakolni a verziókövetőbe, mielött tegelsz
Database, config
Olyat is láttam, hogy az emberek a konfigurációba, vagy gyakrabban az adatbázisba írják bele, hogy mennyi a szoftver verziószáma. Az egyébként tetszik, hogy az adatbázisban valahol benne legyen az, hogy milyen patcheket hajtottak végre rajta és milyen verzió satöbbi a jelenlegi schema, de akkor most az operátorra bíztuk, hogy felülbuherálja a verziószámot.
Elba:
- Azon felül hogy anyukádat emlegetik közben, még rizikó tényező hogy az operátor valamikor visszacsinálja vagy átírja, vagy éppen ellenkezőleg: elfelejti átírni.
- Az fenti elfelejtések simán ide is passzolnak
SVN-way
Ezt én találtam ki és hát primitív mint a szerzője: Csinálj egy osztályt pl Version néven, tegyél bele egy final static String mezőt, aminek az értéke legyen ennyi: "$HeadURL: http://svn.blf.hu/fubar/trunk/src/main/hu/blf/Version.java $", plusz egy metódust, ami fubar és az src közül kibányássza neked ami ott van: pl ennyi: StringUtils.substringBefore(StringUtils.substringAfter(version, "/fubar/"), "/src/"), ne felejtsd el a végén az svn property-k között a keywords-be beleírni azt hogy "HeadURL".
A build numebert nyilván hanyagolja. Csak azt adjuk oda bárkinek is, amit szépen betegeltünk.
Jó, a nyilvánvaló hátrányok elött felsorolnám hogy miért szerettem ezt:
- Soha nem sikerült elszúrnom :) A Version osztály mindig valami értelmeset ad vissza. Pl azt hogy "trunk". A legdurvább elcseszés esetén semmit, de nem NullpointerException-t.
- A release során simán meg lehet róla feledkezni. A release nálam ennyi: mvn release:prepare release:perform (így "howto release" manuált se írtam soha)
- Ja és ez az egész substringes dolog csak a cicoma rajta, sima statikus text/html fileokkal is működhet, ha érti a felhasználód a HeadURL-t hogy mi az.
Akkor jöjjön a hátrány:
- Totálisan SVN függő - azért volt ilyen a CVS-ben is, de arra már kiemlékszik
- Az SVN-re meg most úgy fintorgunk mint a CVS-re úgy 6-7 évvel ezelött. Valahogy akkor jött ki az SVN, nem?
Még annyit a megoldás portolhatóságáról, hogy a git pl nemcsak hogy nem csinálja, de elvben is ellenzi. Linus Torvalds szerint írjál scriptet. Szerintem meg ... :-) Na mindegy, nekem ez nem tetszik, túlságosan könnyen elcseszhető. Meg bújja a git elba manuálját az, akinek nincs jobb szórakozása.
Ennyi... részemről
De kiváncsi lennék a ti tapasztalataitokra, linkeljétek vagy írjátok ide nyugodtan! Köszi előre is!
