2006 körül minden az AJAX-ról szólt. Mindenki dinamikusan generált HTML-ből állított kezdett weboldalakat összeállítani, de azért még jónéhány full-page reload volt benne. A kommunikáció többnyire tényleg XML volt, néha jöttek-mentek html darabok is.
2010 körülre már megint mosogatószert meg focicsapatot jelentett az AJAX. Az XML látványosan veszített népszerűségéből, elkezdték egyéb formátumok átvenni a helyét, főleg JSON de láttunk már olyan perverziókat is mint a BSON és társai. A formátumok káoszában a REST homályos útmutatásai teremtettek hébe-hóba rendet.
Itt a történelemórát had szakítsam félbe, hogy azt is elmondhassam közben, hogy milyen elégedett voltam azzal, hogy a rémesen túlbonyolított és szemellenzős szerveroldali MVC rendszereket itt ezen a ponton jórészt elavulttá tették az egyoldalas webalkalmazások. Ez nem azt jelenti, hogy nincs többé aki használja őket, hanem csak egyszerűen COBOL-völgyi bányászoknak tartja őket a sok nagyvárosi okostojás.
De nem csak ez okozott kárörömet rothadó lelkemben, hanem az is, hogy a javascript programozók komoly lehetőségeket kaptak arra, hogy bizonyítsák, nagyon egyszerű, könnyű és stabil rendszereket tudnak építeni kedvenc platformjukra, a böngészőkre. A pofáraesésen csak azért nem tudtam szívből derülni, mert nekem is fájt.Ez egy nagy adag komplexítást levett a java backendről és
tulajdonképpen ma egy java backend fejlesztő élete akár rettentő
egyszerű is lehetne egy végletekig idealizált esetben. Csak olyasmikkel kellene foglalkoznia, mint megbízhatóság, kiválló válaszidők, skálázhatóság és mindenek elött persze (hmm...) egyszerűség. Hát azért nem egészen itt állunk, de őszintén úgy gondolom, hogy ez a lehetőség adott. Csak hát elkú ugye, már megint.
Nade félre ezekkel.
2014 van és miután évekig vártunk hogy leülepedjen és letisztuljon a webfejlesztés, végre ovisokra és nyugdíjasokra bízhassuk amíg mi szebb kihívásokat keresünk magunknak, tartok tőle hogy ismét csalódás fog érni. Bár már évekkel ezelött is írtam a websüket szabványról, azóta kidobták, mégis visszaengedték, megszületett végre a java api, satöbbi. Szóval úgy tűnik, végre itt van a websocket, nagyon lassan de elhárulnak az akadályok előle. (Nem tudom miről beszélnek amikor gyors fejlődést emlegetnek az emberek, szerintem tüttyögésről meg pöcsölésről lehetne beszélni.)
De nekem felmerül a kérdés: ha van egy folyamatos full duplex kapcsolatod a szerverrel, ugyan mi a fenének akarnál REST-et használni. A webalkalmazások egy jelentős részének új paradigmára, új eszközkészletre van szüksége.
No ennyi. Vár a gyár.
Hron, remélem megválaszoltam a kérdésedet legalább részben :)
