2022. október 10., hétfő

Ha a szoftvered egy ház lenne

Az ember évezredek óta épít házakat, a ma élő emberek életük legnagyobb részét falak között töltik. Nem vagyok történész, de azt gondolom, hogy ez a civilizációnk egyik sikertörténete. Kb 7 milliárd embernek van ötlete arról, hogy ezeknek a falaknak milyennek kell lennie és bár különbözőek az igényeink és elképzeléseink (pl legénylakás, családi ház, művészgarzon, hippitelep, gengszterbarlang) nagyon sok ponton egyetértünk pl hogy ne nyíljon a wc a konyhába, hogy ne a hálószobába nyíljon a főbejárat, satöbbi. Néha láthatsz valamit, ami nagyon meglepő. Akikkel együt nézed, azokkal könnyen meg tudod beszélni az élményeidet, van rá egy közös nyelvünk és szavaink amit mindenki ért, hiszen ezt csináltuk egész eddigi életünkben: falak között vagyunk. Ennyire alapvető közös élmény talán csak az evés lehet, vagy az utazás. És ha esetleg valakivel nem beszélünk egy nyelvet, még akkor is látja a házainkat. Egy teljesen átlagos napon többszáz házat megnézhetsz, el se fáradsz és hamar véleményt alakítassz ki róluk.
Még ha az árak szempontjából nézzük is, a legtöbb embernek van ötlete vagy legalább véleménye egy ingatlan áráról, hogy egyáltalán ér-e annyit vagy teljesen irreális. Az árakat általában az telekár, az anyagköltségek és a munkaerő ára határozza meg. Ha ugyanarra a dologra két különböző beszállítótól kérsz ajánlatot, várhatóan a különbség esetleg 10-20% körül lesz, nem tizszeres árat kérnek.


A szoftver architektúra sajnos eléggé más kérdés. Alig néhány évtizede használunk szoftvereket, bár egyre aktívabban, de azért a valahol lakás élményével szerintem nem lehet összehasonlítani. Még mindig van egy csomó ember, aki egyáltalán semmilyen szoftvert nem használ. Pl Magyarországon még lehet a vonaton jegyet venni, ha a vasútállomáson nem lehetett.
A legtöbb ember csak használ szoftvert, azoknak az aránya, akik módosítanak vagy esetleg teljesen újat írnak viszonylag alacsony a felhasználókhoz képest.
A szoftver-fejlesztés nyelve nem igazán része a hétköznapi kommunikációnak. Látsz valami furcsát, nincsenek rá szavaid hogy egszerűen elmondd a családodnak. Ha megpróbálod, sokág tart, nem értik, furcsán néznek rád, nem is tudják a szoftver furcsa-e, vagy inkáb te. Egy idő után talán te se tudod.
Emiatt viszonylag kevés konvenció van. Nap mint nap találkozol olyan megoldásokkal, aminek az építészeti megfelelője talán egy iglu lenne a szaharában, viszont elég sok időre van szükséged ahhoz, hogy akár a projektmanagerednek megmagyarázd, hogy ez nem oda való. Elmondja, hogy járt a sarkkörön és egy iglu megmentette az életét, hosszasan magyarázhatod, mi a különbség a sarkkör és a szahara között és hogy ez egy tényleg fontos különbség. Nem látható, nem tapintható, a legtöbb ember számára nem egyértelmű. A marhaságnak néha se eleje, se vége.
Ja és végül a szoftver ára... nyilván ez is piacelven működik, de nincs rá tradíció, hogy mennyibe kerülhet egy jó CAD szoftver, vagy mennyibe kerül egy jó IDE, mennyit adnál egy relációs adatbázis szoftverért, az árkülönbségek egészen döbbenetesek.


Ha a szoftvered egy ház lenne... hát igen, az nagyon klassz lenne.

Kapcsolódó: Tvik írása többek közt a lakásfelújításokról

2022. július 28., csütörtök

Review Antipattern: a sötét oldal

Ma egy kis anti-pattern csoportról írnék

  1. fenyegetés
  2. félelem
  3. bosszantás

Példa: a szoftverben, amin dolgoztam, elkezdett felhamozódni egy rakás kód, ami teljesen más konvenciókat és ötleteket követett, mint a többi. Python név-konvenciók. Küldtem rá pár patchet és valaki gyorsan be is mergelte. Azt hiszem már másnap meg is jelent egy mérges szoftverfejlesztő és azzal fenyegetett (első pattern), hogy ha nem csinálom vissza, akkor azzal aláz meg, hogy ő reverteli. Hagytam, had dühöngjön. (harmadik pattern: bosszantás, mit gondoltál, hogy valami szent-ember vagyok, aki odatartja a másik orcáját is?) Értelmesen beszélni nem lehetett vele sajnos.
Közben odajött egy ismerős srác és mondta, hogy ne hergeljem fel azt a pythonos csókát, mert ő a "nagyfőnök kis kedvence". Az, aki a patcheimet bemergelte szintén pánikszerű visszavonulót tartott, még elnézést is kért. - második pattern: beparáztak a nagyfőnök kis kedvencétől.


Szép kis alakok vagyunk, mindenki mást csinált, mint ami elvárható lett volna tőle. És hát jaaa, a cég is olyan... más mint a marketinganyagokban. Nagyfőnök kis kedvence? hmm...

Nagyon szeretném, ha ez egy extrém és ritka helyzet lenne, de nagyon sokszor láttam már hasonló helyzetet, máshol is. A másik baj pedig az, hogy nem is tudom volt-e olyan, amikor nem működött. Sajnos talán nem. Ha a szinvonal már odáig züllött, akkor simán be lehet vetni.
Döntsd el, hogy mit csinálsz vele, de én látok némi igazságot abban a mondásban, hogy többet ront rajtad egy gáz munkahely, mint amennyit te javítassz rajta.


Szóval a pattern nagyon egyszerű, nem kell mást csinálni, csak üvölteni, viszont az ehhez szükséges pozíciót el kell foglalni - nagyfőnök kis kedvence, jótékony diktátor, 10x developer, vagy a többi marhaság. De látod milyen sokan megcsinálták.

2022. július 26., kedd

Review Antipattern: köpj bele és hagyd ott

Ez egy nagyon gyors és rendkívül hatékony antipattern, arra az esetre, ha pl szabadság elött még valakinek tönkre akarod tenni a munkáját.

Ihlető történet: kollégiumokban kaját nagyon nem volt célszerű elölhagyni, rárepülnek a legyek, vagy mégrosszabb. Hogy ezt megelőzzék az ocsmány bentlakók, mielött elhagyták a helységet beleköptek a saját levesükbe. Persze lehet aztán más is, de valószinűleg egyáltalán nem azt akarta az emberünk elérni vele, hogy később ő megehesse, hanem azt, hogy más se egye meg.
Ez nem annyira kedves emlék nekem Magyarországról. Valljuk be gusztustalan, mint egy anti-pattern, de magyarabb akárhány pusztai gémeskútnál akár még szürkeménessel együt is.


A pattern: nagyon egyszerű, csak egy kommentet írj egy nagyon nagyon nagyon általános és bizonyíthatatlan ellenvetéssel. Például:

  • ez a változás ellentétben áll az OOP alapelveivel (ha úgy nézzük, minden a világon)
  • sérti a REST szabályait
  • egy anti-pattern-en alapul (hát persze, hiszen minden pattern valakinek antipattern, de melyik az és miért)


A lényege az, hogy ilyenkor senki sem meri majd elfogadni a változást, mert van egy ellenvetés, ami bár homályos, de nem kezdődik majd róla vita, mert akkor elöbb a saját tájékozatlanségukat kellene beismerniük az embereknek, legalább egymás elött. Na igen, ez az anti-pattern akkor nem működik, ha az emberek őszintén és félelem nélkül be tudják egymásnak vallani azt, hogy fingjuk nincsen miről beszél ez a marha. Ez nem mindenhol van így. Hála istennek, ilyen anyagot nyom az ipar nagy része, hogy rock-star engineer, meg 10x engineer, ja meg persze senior mindenki.
Szóval kis kivétellel mindenhol bevethető, gyors, hatékony.


Ennyi. Buenosz étvágyosz.

2022. július 25., hétfő

Review Antipatterns: Egy tonna ez-az

 A code review kiválló eszköz arra, hogy egy csapat szoftverfejlesztő

  • átnézze és tesztelje egymás változtatásait, megelőzzön hibákat
  • megossza egymással a felelősséget
  • megosszon egymással ötleteket

Bár a fentiekre is lehet használni, lehet arra is hogy:

  • egyébként működö fejlesztést szabotálj vele
  • karriert építs a cég és a csapatod kárára
  • te legyél a domináns izé, a vezérfarkas, a matriarcha, ilyesmi
  • bosszút állj valakin, aki bosszút állt rajtad valamiért... lehet ez egy hosszú és bonyolult történet, de biztosan ő kezdte


Gondoltam összeszedek pár mintát azokból az esetekből, ami a másodikra jó. Ezeket önkényesen anti-patternnek nevezem el, mert azért a jó arcok mégis az elsőt próbálják. Szoftvert csinálnak is vele, de karriert azt nem.


Itt jön az első anti-patternem:


Egy tonna ez-az


Egyszer gyerekkoromban édesanyám tökfőzelékkel várt haza. Természetesen még most is rühellem a tökfőzléket, főleg ha van benne kapor is és persze volt. Csak ültem felette és nem csúszott le. Édesanyám kérdezte, hogy mi a baj vele. Mondtam hogy semmi íze nincs, talán egy kis só kellene még hozzá. Kaptam egy kis sót rá, akkor azt mondtam hogy most már túl sós és inkáb egy kis cukrot kérnék rá. Aztán megint sót, fahéjat, kecsapot és így tovább amig nyilvánvalóan még a legyek se szállnának rá többé az eredetileg teljesen szabványos tökfőzelékre. Természetesen az volt a vége, hogy édesanyám lecsűrt egy nyaklevest és kidobott a konyhából.

Ez azért egy kedves emlék, édesanyám rájött egy perc alatt arra, amivel szoftverfejlesztők szivatják egymás éveken és évtizedeken át, pedig soha nem írt egy betűnyi szoftvert se.


A pattern: addig-addig kérj újabb és újabb kiegészítéseket a munkatársadtól, amíg a munkája nyilvánvalóan egy teljesen megmagyarázhatatlan szerencsétlenséggé nem válik. Innentől már ott is hagyhatod a többi reviewernek, hogy ők hánnyák le, vagy csak valami marhasággal palástold el saját felelősséged az üggyel kapcsolatban "nem halad a megfelelő irányba"
Persze ha valaki rászánná az időt és végigolvasná a review menetét, akkor kiderülhetne, hogy mit csináltál. De hát nem fogja úgyse soha senki végigolvasni, meg mit kezdene vele ha mégis.


Kész. En guete :)

2022. június 20., hétfő

post-covid post

Szia, te vén blog!

Ezer éve nem írtam ide (vagy akárhova is), Tvik cikke inspirált, hogy újra billentyűzetet ragadjak és én is megírjam, mik változtak az életemben és a munkámban az utóbbi 2-3 évben.

Örülök, hogy túl vagyunk rajta. Másfél évig nem voltam Magyarországon. Ilyen már volt velem máskor is, de magamtól ennél gyakrabban kukkantanék be kakaós csigáért és kaukázusi kefírér. Vagy esetleg egy teljesítmény túrára, átúszni a Balatont, bringázni egyet valahol. Szóval hiányzott egy kicsit Magyarország is, legalábbis ami jó belőle.


A járvány kitörésekor a kisfiam 3 éves volt és egy panelházban laktunk. A gyerekmegörző szinte azonnal bezárt. A cég felajánlott fizetett szabadságot az alkalmazottainak a bölcsik/ovik újranyitásáig, de én külsős vagyok, az outsourcing cég természetesen semmi segítséget nem ajánlott, ők csak a pénzt teszik el. Egy háromévessel egy légtérben a munka igazi kihívás volt. Ha a pozitív oldalára akarok koncentrálni, az is van: a srác megismerte minden munkatársamat, hogy mit csinálunk mi együt, hogyan dolgozunk. Nekem ilyen idős koromban nagyon kevés fogalmam volt a szüleim munkájáról. A hátrány: a család összekavarodott a munkával, sok bajlódás olyan feladatokkal, amik egyébként rutin, extrém multitasking, messze éjszakákba lógó munkaidő, általában hajnali 3-4 óráig, krónikus kialvatlanság. Aki ismer, az valószinűleg nem a megtörhetetlen és felhőtlen optimizmusomról, én az elején arra tippetem, hogy ez vagy évekig, vagy örökké fog tartani. Semmi kedvem nem volt így megdögleni.


Ezért aztán vettem egy házat. A vásárlás önmagában is elég sok meló, a bankárok is próbáltak egy kicsit lebeszélni róla, hogy ez itt nem szokás. Megrögzött keleteurópai vagyok, 2 évbe tellett mire találtam olyan házat, amire a bank is igent mond, meg nekem is elfogadható. Már a bank is azt mondta rá, hogy ez nehéz szülés volt. Minden szabadságomat rászántam a felújításra, igazán szép fizikai és szelemi kihívás volt. És még lesz is pár évig :-D
Btw: Ha távolról is lehet, vagy kell dolgoznunk, akkor miért kellene drága városi ingatlanokra költeni? Illetve miért nem outsourceolnak ki mindent a világon más, olcsóbb országokba?


A házban egy külön emelet van a munkámnak, ez elég izolációt ad nekem. Innen hallom, hogy mit csinál a kiscsákóm, kinézhetek a kertbe is, ha éppen ott van, de nem zavar, oda tudok figyelni a munkámra. Meg persze már nagyobb is, most már érti, hogy ha nappal hagy dolgozni, akkor este játszhatunk együt.
Azért még mindig sokat dolgozok éjszakánként, de nem legalább nem hajnalig.

A hobbim nekem is megszünt. A legtöbb időm akkor volt, amikor a vonaton ültem. Mostanában elkezdtem újra bejárni, de csak hetente kétszer.

Összefoglalva: 2 nehéz év van mögöttem, sok munka van még elöttem, de most jól érzem magam. Még meg kell találnom, hogy az új környezetemben hogyan találok időt magamnak és a tanulásnak, de biztos vagyok benne, hogy el fogok jutni oda 1-2 éven belül.