Nemrég egy új főnökömnek (gyűjtöm a managereket) próbáltam elmagyarázni hogy mi a szituáció a projecten és valahogy ez a megnevezés jutott eszembe: egynemű házasság.
Az egynemű házasság alatt azt értem, hogy a projectre úgy helyeznek új munkaerőt, hogy az a projecten már meglévő fejlesztők képességeit nem kiegészíti, hanem azt lefedi.
A skálázhatóság témában szokás ezt X-axis-nak nevezni, és ott jól produkál, tipikusan webalkalmazásokat egész könnyű (ha nem csinált valaki valami turpisságot) X-axis mentén skálázni. A lényeges különbség viszont az, hogy a számítógépekkel összevetve az emberek lassan tanulnak és ráadásul sok hibával, azaz mind másként tanulnak meg valamit. Ez oda vezet, hogy kialakul pár vita és persze személyfüggő, hogy mennyi, de egyre több koordináció válik szükségessé. A problémán az sem segít, hogy az emberek természetes viselkedése a versenyzés, ez ugyanis nem minden eset válik a szoftver javára például gyakoribbá vállnak a túlmérnökölt megoldások.
Hát ennyit akartam megosztani ma, hogy én így gondolkodok erről nagy általánosságban véve, a többi bullshitet költsétek ti hozzá :)
