Szia, te vén blog!
Ezer éve nem írtam ide (vagy akárhova is), Tvik cikke inspirált, hogy újra billentyűzetet ragadjak és én is megírjam, mik változtak az életemben és a munkámban az utóbbi 2-3 évben.
Örülök, hogy túl vagyunk rajta. Másfél évig nem voltam Magyarországon. Ilyen már volt velem máskor is, de magamtól ennél gyakrabban kukkantanék be kakaós csigáért és kaukázusi kefírér. Vagy esetleg egy teljesítmény túrára, átúszni a Balatont, bringázni egyet valahol. Szóval hiányzott egy kicsit Magyarország is, legalábbis ami jó belőle.
A járvány kitörésekor a kisfiam 3 éves volt és egy panelházban laktunk. A gyerekmegörző szinte azonnal bezárt. A cég felajánlott fizetett szabadságot az alkalmazottainak a bölcsik/ovik újranyitásáig, de én külsős vagyok, az outsourcing cég természetesen semmi segítséget nem ajánlott, ők csak a pénzt teszik el. Egy háromévessel egy légtérben a munka igazi kihívás volt. Ha a pozitív oldalára akarok koncentrálni, az is van: a srác megismerte minden munkatársamat, hogy mit csinálunk mi együt, hogyan dolgozunk. Nekem ilyen idős koromban nagyon kevés fogalmam volt a szüleim munkájáról. A hátrány: a család összekavarodott a munkával, sok bajlódás olyan feladatokkal, amik egyébként rutin, extrém multitasking, messze éjszakákba lógó munkaidő, általában hajnali 3-4 óráig, krónikus kialvatlanság. Aki ismer, az valószinűleg nem a megtörhetetlen és felhőtlen optimizmusomról, én az elején arra tippetem, hogy ez vagy évekig, vagy örökké fog tartani. Semmi kedvem nem volt így megdögleni.
Ezért aztán vettem egy házat. A vásárlás önmagában is elég sok meló, a bankárok is próbáltak egy kicsit lebeszélni róla, hogy ez itt nem szokás. Megrögzött keleteurópai vagyok, 2 évbe tellett mire találtam olyan házat, amire a bank is igent mond, meg nekem is elfogadható. Már a bank is azt mondta rá, hogy ez nehéz szülés volt. Minden szabadságomat rászántam a felújításra, igazán szép fizikai és szelemi kihívás volt. És még lesz is pár évig :-D
Btw: Ha távolról is lehet, vagy kell dolgoznunk, akkor miért kellene drága városi ingatlanokra költeni? Illetve miért nem outsourceolnak ki mindent a világon más, olcsóbb országokba?
A házban egy külön emelet van a munkámnak, ez elég izolációt ad nekem. Innen hallom, hogy mit csinál a kiscsákóm, kinézhetek a kertbe is, ha éppen ott van, de nem zavar, oda tudok figyelni a munkámra. Meg persze már nagyobb is, most már érti, hogy ha nappal hagy dolgozni, akkor este játszhatunk együt.
Azért még mindig sokat dolgozok éjszakánként, de nem legalább nem hajnalig.
A hobbim nekem is megszünt. A legtöbb időm akkor volt, amikor a vonaton ültem. Mostanában elkezdtem újra bejárni, de csak hetente kétszer.
Összefoglalva: 2 nehéz év van mögöttem, sok munka van még elöttem, de most jól érzem magam. Még meg kell találnom, hogy az új környezetemben hogyan találok időt magamnak és a tanulásnak, de biztos vagyok benne, hogy el fogok jutni oda 1-2 éven belül.
