Néhány évvel ezelött egy este éppen hazafelé indulni készültem, amikor benéztem az egyik irodahelyiségbe. Ott ült az egyik munkatársam, Zénó, egy szép méretes humanoid, aki elszúrt egy csillagászati méretű átutalást. Épp a sírással küszködött. Egy szót kellett volna mondanom csak ahhoz hogy felvidítsam: Xavér. Így hívták azt a munkatársat, akit Zénó olyan élvezettel basztatott, hogy az idegösszeomlást kapott és kirúgták. Ez azóta is Zénó kedvenc témája volt.
Csak annyit kellett volna mondanom, hogy "Xavér". Zénó egyből elvigyorodott volna, egyből előtodultak volna a szép emlékek, letörli könnyeit, kétkézzel megragadja a fa.... izé a billentyűzetét és odacsűr a tranzakcióknak.
Vagy esetleg annyit: "Ha nem basztattad volna halálra Xavért, most lenne aki segítsen." De ez utóbbi nem biztos hogy segített volna.
Úgyhogy nem is mondtam semmit, elmentem haza. Szép kis helyeken dolgozok néha.