2009. április 7., kedd

Apache ftpserver próbakör...

Elösször is szerintem az FTP filetransfer-es rendszerintegráció egy agyhalál, idejétmúlt, matuzsálem, őskövület, stb, de úgy tünik távoli munkatársaim egész hadai nem értenek ezzel egyet, és miután beláttam, hogy nem tudom másra rávenni őket, eltöltöttem egy kis időt káromkodással persze, aztán lekódoltam a cuccot és oda jutottam, hogy unit tesztel kellene körbetámasztgatni a dolgot. Jobb későn, mint soha :-)
És hamár unit-tesztelünk, de szép lenne ezt az egészet úgy csinálni, hogy ne kelljen neki valami ftp szerver valahol, felhasználóval, satöbbi, hanem ahogy van a project kicheckoutolás után már úgy magában is le tudja tesztelni önmagát. Arra gondoltam, hogy az ftp file-transzert kezelő kód teszteléséhez felstartolok egy beágyazott FTP servert, konkrétan a nemrég megjelent, MINA alapú Apache Ftpserver akadt a kezembe. Igazából az hogy NIO-s az ebben az esetben semmit sem ér, de a virtuális file-rendszere, "ftplet" api... szép kis cucc.

Hmm, hát tényleg beágyazható és nagyon jól megy, de a pársoros kis izé helyett 20-30 sorosra hízott inicializációt kellett írnom hozzá, ami azért szerintem sok egy tesztben. Plusz az enyémhez hozzá kell venni a filerendszer kurkászást és az azonosítási rendszer inicializációját is. Szóval kis egyszerűsítéssel szerintem jó fájdalomcsillapító lehetne.

2009. április 3., péntek

Agyhalott AOP svájcibicska

Pár AOP-os cuccom mostanában, ami szerintem egy jól működő rendszerben nem, vagy csak ritkán tudnék elképzelni...
  • Cache interceptor: főleg távoli metódushívások elé. Ez talán még nem olyan vészes. Egy akármilyen jcache megteszi neki, vagy egy map is. Újabban adatbázisba perzisztált map-en kisérletezek, annyi adatot kell cachelni és a backend olyan gyenge, hogy a memória + frissítgetés nem lenne jó megoldás.
    Ennek még látném valami hasznát egyébként, de azért érdemes odafigyelni a példaértékűen halott spring-modules cache projectjére.
  • Timeout intercetor: ha a metódus nem tér vissza X idő alatt (lassú backend), akkor hagyja futni és egy bekonfigurált értéket ad vissza helyette, vagy hibát. Ezt nyilván úgy csinálja, hogy külön szálat indít neki.
  • re-try interceptor: Szerintem ez a legbetegebb :) Van pár dolog, ami elsőre néha nem sikerül, és ilyenkor simán lehet hogy másodszorra vagy harmadszorra igen. Talán. Szerintem ez botrány, de ez van. Ez az interceptor elkap bizonyos bekonfigurált hibákat és újrapróbálja a hívást. Például egy bankkártya művelet tipikus példa arra, hogy hol nem merném bevetni :-) Persze azok is besz@rnak hébe-hóba.
  • Logging interceptor: a lassan válaszoló hívásokat logolja. Nem mintha utánna tudnék javítani a lassú backendeken...
Ez így egy április elsejei bejegyzésnek is elment volna, de nem az :-)

2009. március 23., hétfő

maven release plugin

Úgy egy éve áttértünk a melóban is maven-re. Igazából ennek nem holmi technikai "megvilágosodás" állt a hátterében, egyszerűen annyi, hogy a főnököm magasabb pozícióba lépett és a technikai jellegű feladatait átadta nekem, én pedig a magam módján folytattam. Bocsi ezért a kitérőért, csak a honi csillagászat fejlődéséről olvastam egy nagyon jó könyvet nemrég, ami számos helyen megemlítette, hogy a paradigmaváltásokhoz egyszerűen csak generációváltás kellett a csillagászok között is. Na, ennyit megtettem ennek a mém-nek a túléléséért.

Nemrég egy másik projecttel kapcsolatban mégiscsak kiváncsiak lettek a többiek hogy hogyan csinálok egy release-t ebből az egészből. Elkezdtem hát elmutogatni a maven release plugin hogyan működik és azt hiszem volt pár dolog amin jogosan ráncolták a homlokukat.

Ennyi, amit csinálok: mvn release:clean release:prepare release:perform

Ezt csinálja helyetted a release plugin "release:prepare":
  1. Megnézi, hogy szinkronban vagy-e a verziókövetőddel
    Igen, itt például svn parancsot akar futtatni az operációs rendszereden keresztül. A $PATH-on rajta kell legyen. Itt kezd macerássá vállni a dolog a windows felhasználóknak.
  2. Lefuttatja a teszteket.
  3. A pom.xml-ben módosítja a verziót akármi-SNAPSHOT-ról simán akármi-re. Ezzel a SNAPSHOT dologgal is keresztben vannak páran nálunk, én nagyon bírom. Ezután bekommitolja a pom.xml-t, és egyből létre is hoz neki egy tag-et. Azaz létrejött egy tag, amihez nem is kell hozzányúlni, hogy a pom-ban a korrekt információk benne legyenek a verziójáról és persze ay SCM tag is a megfelelő információt tartalmazza.
  4. Átírja a pom.xml-t a legfrissebb fejlesztési verzióra és a scm url-t trunk-ra (illetve arra a branch-ra, ahol vagy) és bekommitolja. Szóval szépen elindított téged a következő verzió felé.
Majd a release:perform:
  1. Az éppen az "elöbb" betagelt verziót kicsekooutolja a target dir alá akárhova...
    A release:perform onnan tudja, hogy mi lett tagelve az elöbb, hogy hagy magának egy file-t a pom.xml mellett. Ezt a file-t a release:clean parancs törli le, ezért ezt is a biztonság kedvéért (azaz hogy ezen se kelljen gondolkodnom) a release parancs elejére oda szoktam írni, nehogy ott legyen az előző futásból és valami hülyeséget csináljak.
  2. Lefuttatja rajta a unit-teszteket, csak hogy biztos legyen a dolgában :-)
    Itt az a trükk, hogy igazából egy új mvn processzt indít el, azaz ha nincs az mvn parancs a $PATH-ban, akkor megint problémák következnek.
  3. Amikor kész, packagel, majd a distributionManagement tag információit felhasználva bedobja a csomagot a maven repo-ba.
    Ez nyilván csak egy sima deploy, nem release plugin spec a dolog, de el lehet tévedni. Például hogy ha scp-t használ az ember deploy-hoz, akkor kell neki egy scp. Windows felhasználóknak megint fejtörés, linuxon azért mindig ott van.
    A szervered nevére szükség van egy server bejegyzésre a settings.xml fileodban.
Kiválló lehetőségek elcsúszásra:
  1. első számú ok, hogy az SVN hozzáférésed nincs korrekten beállítva (nálam tipikusan a megbízhatatlan DNS szolgáltatás okozott bajokat régebben) és bár már módosította pom.xml-t, nem tudta bekommitolni. A dolog persze itt leáll, de nem csinálja ám vissza a változtatást. Ilyenkor futtatni kell egy svn revert-et a módosított file-okon.
  2. Ha nincs a setting.xml-ben megadva a maven repod eléréséhez a jelszó.
  3. És még egy pár dolog ami most nekem se jut eszembe :-D

Szóval a dolog legkevésbé sem golyóálló, de ha egyszer belőtted, akkor gyorsan kész lehetsz a release csomagolás unalmas feladatával, a kockázatokat és a mellékhatásokat is minimalizáltad. Ideális a release often release early gondolatvilágához. :)

Maven. Lustáknak, butáknak és nemtörődömöknek egyaránt tudom ajánlani.

A JUM-on megint nem voltam. Nagy megkönnyebbüléssel vettem tudomásul hogy nem került schedule-ra az a scrum kedvcsináló quickie, amit többen kértek tőlem, és inkáb a lemaradásaim csökkentésével foglalkoztam. Sajnos ki se látszom mostanában, például a fenti okokból.

Időközben pedig a scrum-ot kivégeztem, azaz alaposan átfaragtam a munkahelyi projectemen.

Ennyi a helyzet nálam. Boldog hétfőt, sziasztok!

2009. március 4., szerda

Néhány (majdnem) random gondolat

Mostanában kicsit elment az időm a munkámmal, ami nem túl érdekes, de persze abból is jön be valami input amit az ember összegez és eltesz későbbre. Ez jön most:
  1. Soha soha soha nem szabad elfogadni adatbázis schema-t gondos átbogarászás nélkül. A legcsúnyább dolog amikor migrálni kell az optimalizált adatszerkezetre. Előfordul ugyanis hogy valaki csv formátumban tart reláviókat. Ezzel már nem elösször szívattak meg életemben, de az előző úgy látszik túl régen volt.
  2. A beszállítókon be kell vasalni nem funkcionális követelményeket is, mint pl hogy a konfiguráció ne legyen belehegesztve a spring configba, de legalább tegyenek bele valami post processor bean-t (lehetőleg overrider-t), mert az üzemeltetők halálra szívják magukat a konfigurációk mergelésével. Ezeket a nem funkcionális követelményeket pont ugyanúgy kell kezelni mint a funkcionálisakat: ha nincs meg, akkor visszadobni. Ilyenkor kerülünk egyébként satuba a saját üzletembereink és az ellenség üzleteberei között. Még mindig jobb mint egy hét live rendszer pátyolgatás.
  3. Forráskód komentek: Soha ne írj trágár szöveget a kódba, nagyon rontja a munkahelyed imázsát amikor valaki idegen találja meg! Én most egy ilyet találtam: "Dirty hack to load the fuckers." Valójában velocity template-kről lenne szó egyébként. Nem vicces, bár nevettem rajta, de igazából azt gondoltam hogy jól kivagyok a szamócából ezekkel a srácokkal. Ugyanis engem rugdosnak az üzemeltetők ha a dirty hack mégsem működik.
    Ilyen is volt már régen, egy régi munkahelyemen valaki magyar káromkodást írt bele a logba, a német ügyfél visszaküldte a logfile-t, hogy nem érti.

2009. február 24., kedd

JSP

Beszéltem az üzemeltetők főnökével, aki eléggé keresztben van azzal az alkalmazással amit fejlesztek. A probléma okát abban azonosítottuk, hogy túl sokat kell foglalkozniuk a rendszerünkkel, ami a boldogtalanság közismert és általános forrása.
Azért kell a mi rendszerünkkel kiemelten foglalkozniuk, mert mi nem JSP fileokban dobáljuk fel a progit, hanem egy darab war file-ként és akkor azt nyilván adott helyre be kell pakolni, újrastartolni a szervert, néha még a konfigurációt is módisítani. A JSP fileok behegesztésére van egy speciális rendszer, ami egy FTP helyről dobálja át a cuccokat, ebben az esetben egyszerően nem kell foglalkozniuk a dologgal, még csak újra se kell indítani a szervert, a JSP a legközelebbi request-nél újrafordul. Sajnos olyat nem tud ez a rendszer, hogy egy war file-t ugyanígy kidobjon. Azt, hogy a webalkalmazásba bármilyen program bármit is beledobjon, azt már régen kikapcsoltattam. A dinamikus tartalmat jobban szeretem dinamikus tartalomként kezelni.

Mindenesetre szerintem ez egy érdekes példa arról, hogy hogyan kezd egy cég fejlesztési metódikája és technológiái igazán elfajulni.

2009. február 4., szerda

final paranoia

Az utóbbi években összeszedtem néhány furcsa programozási szokást, ezek közül az egyik a final kulcsszó agyonhasználata. Nem meggyőzni akarlak, de leírnám hogy mi vezetett ide, illetve miért maradt így a dolog.

A final kulcsszót általában illik mindig odaírni minden static mező (aka osztályváltozó, de hívjuk inkább konstansnak mert jobb ha nem változik :) ) mellé. Ezen elég rendesen túlléptem...
  • final-ként kezdtem el deklarálni minden paramétert, mert olvashatatlannak tartom, amikor egy metódusban új értéket kap egy paraméter -és a környezetem bővelkedik ilyenekben. Persze aki belenyúl a metódusba, az a final-t is letörölheti, de az már plusz munka, lehet könnyebben talál rá más megoldást.
    Az eclipse clean-up parancsa gyönyörűszépen támogatja a paraméterek final-lé alakítását és utánna nagyon szépen látszik hogy ami nem lett final, az valahol értéket kap...
  • Innen már csak kevés kellett ahhoz, hogy azokat a lokális változókat is final-nak deklaráljam, amik egyszer kapnak értéket és aztán csak olvasni kell őket. Úgy tűnik könnyebben olvasom a kódot ha nem kell azzal foglalkozzak, hogy egy változó tartalma hogyan változik pár kilóméterrel lejjebb.
    Az eclipse clean-up persze ezt is támogatja. Persze defaultból ki van kapcsolva, be szoktam kapcsolni.
  • Még egy lépéssel később pedig egyes service beanekben final-nak kezdtem deklarálni egyes mezőket, pl egy DAO esetében egy DataSource vagy ilyesmi, ami nélkül teljesen semmi értelme nincs az életének és kár is lenne nélküle megszületnie. Na ezzel már nagyon csinján kell bánni, mert pl a spring a konstruktor argumentumok módosítását nem támogatja a talán leginkább elterjedt PropertyOverrideConfigurer-rel. Szóval csak olyan lehet, amit biztosan nem kell egy konfig file-ból módosítani.
Na, most jobb...

Közben 2 éves lett ez a blog, ez pedig pont a 200. bejegyzés. Köszi a 4.5-ös átlagot! Rosszabbra számítottam az XML-es posztjaim után. Ez után a post után lehet kiérdemeltem volna pár hármast is.

2009. január 30., péntek

OFF: globálproblémák

A gazdasági vállság első hullámai hozzánk is eljutottak mostanra, a munkahelyem is nekilátott a leépítéseknek (ami a szokásos közismert multinacionális médiacég). Ez tök unalmas és agyontárgyalt dolog, csak egy megfigyelésemet szeretném megosztani, ami legalábbis engem meglepett:

Az elbocsájtott dolgozók között körülbelül saccra ugyanannyi a lusta és a szorgalmas, ugyanannyi a balfék mint a született tehetség, sőt a managerek és beosztottak aránya is passzol. Nem az a szempont, hogy a jól dolgozó embereket megtartsák, hanem egyszerűen akinek megszünik a projectje azt kirúgják.

Ettől kezd izgalmas lenni a játék.