2023. december 3., vasárnap

Valamire jó lesz

 

Vasárnap esti sztori.

Régebben egy magyar cégnek dolgoztam. A főnököm egyik ötlete az volt, hogy csináljunk egy riport generálót ami PDF-be köpi ki a riportot. Végigmutogattam neki az akkori open source cuccokat, egyik se tetszett neki, azt mondta mind túl lassú. Nem győzött meg igazán, de engem nem is kellett meggyőzni mert ő volt a főnök. Azért nem szokunk ilyet csinálni, mert

  1. Igyekszünk a munkánk eredményét minnél elöbb eljuttatni a felhasználóknak/vevőknek. Ha mindenből sajátot csinálunk, azzal ez messzire eltolódhat - vagy esetleg valaki beelőz és nézhetünk szomorúan.
  2. Ha felhasználjuk azokat a komponenseket, amiket mások is használnak, talán azok a mások már megtalálták és kijavították a hibákat benne.
  3. Sajnos tényleg, a szoftverfejlesztő gyakran sokkal drágább, mint a CPU-idő. Például ezért van maga a JAVA is. Hiszen amit assembly-ben nem lehet megcsinálni, azt nem lehet megcsinálni.

De akkor nem volt más, nekiláttam egy PDF-et generáló riport komponesnek, ehhez át kellett olvasnom a PDF formátum dokumentációját.

Pár hónappal később a főnököm autóbalesetet szenvedett, kórházba került több hónapra, és a végén az orvosok nem tudtak rajta segíteni, meghalt. Vigyázzatok az utakon :( Az új főnöknek nem volt erről a projectről és az előzményeiről lövése se, kicsit zűrös fickó volt, úgyhogy én elbúcsúztam tőlük. Aki átvette tőlem ezt a PDF generáló cuccot, az egyetlen kérdése az volt a dologgal kapcsolatban, hogy "te hülye vagy, bammeg?" Én is valahogy úgy ástam el az agyam valamelyik zugában a PDF formátum technikai részleteit, hogy na ezt egészen biztosan soha többé nem kell előássam.

Eltellett 20 év, mint egy pillanat.

Idén valamikor egy felhasználó panaszkodott, hogy a feltöltött dokumentumából valami hiányzik, kevesebb oldal van, mint amennyit ő feltöltött. A panaszelhárítók második védelmi vonala nem tudott mit kezdeni a dologgal, átírányították hozzám, nézzem meg nem szúrt-e el valamit a becses szoftverünk. Elkértem feltöltött a dokumentumot tőlük, megnéztem egy szővegszerkesztővel és ezt még fejből el tudtam mondani válaszként gyorsan:
A PDF dokumentum a végén kezdődik, ott van egy katalógus, amelyikben minden oldal fel van sorolva. Ha nincs ott a PDF katalógus, akkor a PDF olvasód sem tud mit kezdeni a dokumentummal, akkor az sérült. Ha viszont ott van a katalógus, akkor látod benne az oldalak számát, tehát nem veszthettünk el belőle semmit. A felhasználót tehát elküldtük más balekot keresni magának. Akkor jutott eszembe, hogy mikor és hol olvastam a PDF formátum párezer oldalas specifikációját.

Talán tényleg nincs teljesen felesleges tudás. Talán ha nagyon sokat várok rá, az egyetemi dolgoknak is megtalálom a kicsi kis értelmét, valahol majd megtakarít nekem napokat, vagy talán csak egy órányi fejtörést.


Vagy ahogy a költő mondta "tegyetek el befőttet, lesz még a világ jövőre"

2022. október 10., hétfő

Ha a szoftvered egy ház lenne

Az ember évezredek óta épít házakat, a ma élő emberek életük legnagyobb részét falak között töltik. Nem vagyok történész, de azt gondolom, hogy ez a civilizációnk egyik sikertörténete. Kb 7 milliárd embernek van ötlete arról, hogy ezeknek a falaknak milyennek kell lennie és bár különbözőek az igényeink és elképzeléseink (pl legénylakás, családi ház, művészgarzon, hippitelep, gengszterbarlang) nagyon sok ponton egyetértünk pl hogy ne nyíljon a wc a konyhába, hogy ne a hálószobába nyíljon a főbejárat, satöbbi. Néha láthatsz valamit, ami nagyon meglepő. Akikkel együt nézed, azokkal könnyen meg tudod beszélni az élményeidet, van rá egy közös nyelvünk és szavaink amit mindenki ért, hiszen ezt csináltuk egész eddigi életünkben: falak között vagyunk. Ennyire alapvető közös élmény talán csak az evés lehet, vagy az utazás. És ha esetleg valakivel nem beszélünk egy nyelvet, még akkor is látja a házainkat. Egy teljesen átlagos napon többszáz házat megnézhetsz, el se fáradsz és hamar véleményt alakítassz ki róluk.
Még ha az árak szempontjából nézzük is, a legtöbb embernek van ötlete vagy legalább véleménye egy ingatlan áráról, hogy egyáltalán ér-e annyit vagy teljesen irreális. Az árakat általában az telekár, az anyagköltségek és a munkaerő ára határozza meg. Ha ugyanarra a dologra két különböző beszállítótól kérsz ajánlatot, várhatóan a különbség esetleg 10-20% körül lesz, nem tizszeres árat kérnek.


A szoftver architektúra sajnos eléggé más kérdés. Alig néhány évtizede használunk szoftvereket, bár egyre aktívabban, de azért a valahol lakás élményével szerintem nem lehet összehasonlítani. Még mindig van egy csomó ember, aki egyáltalán semmilyen szoftvert nem használ. Pl Magyarországon még lehet a vonaton jegyet venni, ha a vasútállomáson nem lehetett.
A legtöbb ember csak használ szoftvert, azoknak az aránya, akik módosítanak vagy esetleg teljesen újat írnak viszonylag alacsony a felhasználókhoz képest.
A szoftver-fejlesztés nyelve nem igazán része a hétköznapi kommunikációnak. Látsz valami furcsát, nincsenek rá szavaid hogy egszerűen elmondd a családodnak. Ha megpróbálod, sokág tart, nem értik, furcsán néznek rád, nem is tudják a szoftver furcsa-e, vagy inkáb te. Egy idő után talán te se tudod.
Emiatt viszonylag kevés konvenció van. Nap mint nap találkozol olyan megoldásokkal, aminek az építészeti megfelelője talán egy iglu lenne a szaharában, viszont elég sok időre van szükséged ahhoz, hogy akár a projektmanagerednek megmagyarázd, hogy ez nem oda való. Elmondja, hogy járt a sarkkörön és egy iglu megmentette az életét, hosszasan magyarázhatod, mi a különbség a sarkkör és a szahara között és hogy ez egy tényleg fontos különbség. Nem látható, nem tapintható, a legtöbb ember számára nem egyértelmű. A marhaságnak néha se eleje, se vége.
Ja és végül a szoftver ára... nyilván ez is piacelven működik, de nincs rá tradíció, hogy mennyibe kerülhet egy jó CAD szoftver, vagy mennyibe kerül egy jó IDE, mennyit adnál egy relációs adatbázis szoftverért, az árkülönbségek egészen döbbenetesek.


Ha a szoftvered egy ház lenne... hát igen, az nagyon klassz lenne.

Kapcsolódó: Tvik írása többek közt a lakásfelújításokról

2022. július 28., csütörtök

Review Antipattern: a sötét oldal

Ma egy kis anti-pattern csoportról írnék

  1. fenyegetés
  2. félelem
  3. bosszantás

Példa: a szoftverben, amin dolgoztam, elkezdett felhamozódni egy rakás kód, ami teljesen más konvenciókat és ötleteket követett, mint a többi. Python név-konvenciók. Küldtem rá pár patchet és valaki gyorsan be is mergelte. Azt hiszem már másnap meg is jelent egy mérges szoftverfejlesztő és azzal fenyegetett (első pattern), hogy ha nem csinálom vissza, akkor azzal aláz meg, hogy ő reverteli. Hagytam, had dühöngjön. (harmadik pattern: bosszantás, mit gondoltál, hogy valami szent-ember vagyok, aki odatartja a másik orcáját is?) Értelmesen beszélni nem lehetett vele sajnos.
Közben odajött egy ismerős srác és mondta, hogy ne hergeljem fel azt a pythonos csókát, mert ő a "nagyfőnök kis kedvence". Az, aki a patcheimet bemergelte szintén pánikszerű visszavonulót tartott, még elnézést is kért. - második pattern: beparáztak a nagyfőnök kis kedvencétől.


Szép kis alakok vagyunk, mindenki mást csinált, mint ami elvárható lett volna tőle. És hát jaaa, a cég is olyan... más mint a marketinganyagokban. Nagyfőnök kis kedvence? hmm...

Nagyon szeretném, ha ez egy extrém és ritka helyzet lenne, de nagyon sokszor láttam már hasonló helyzetet, máshol is. A másik baj pedig az, hogy nem is tudom volt-e olyan, amikor nem működött. Sajnos talán nem. Ha a szinvonal már odáig züllött, akkor simán be lehet vetni.
Döntsd el, hogy mit csinálsz vele, de én látok némi igazságot abban a mondásban, hogy többet ront rajtad egy gáz munkahely, mint amennyit te javítassz rajta.


Szóval a pattern nagyon egyszerű, nem kell mást csinálni, csak üvölteni, viszont az ehhez szükséges pozíciót el kell foglalni - nagyfőnök kis kedvence, jótékony diktátor, 10x developer, vagy a többi marhaság. De látod milyen sokan megcsinálták.

2022. július 26., kedd

Review Antipattern: köpj bele és hagyd ott

Ez egy nagyon gyors és rendkívül hatékony antipattern, arra az esetre, ha pl szabadság elött még valakinek tönkre akarod tenni a munkáját.

Ihlető történet: kollégiumokban kaját nagyon nem volt célszerű elölhagyni, rárepülnek a legyek, vagy mégrosszabb. Hogy ezt megelőzzék az ocsmány bentlakók, mielött elhagyták a helységet beleköptek a saját levesükbe. Persze lehet aztán más is, de valószinűleg egyáltalán nem azt akarta az emberünk elérni vele, hogy később ő megehesse, hanem azt, hogy más se egye meg.
Ez nem annyira kedves emlék nekem Magyarországról. Valljuk be gusztustalan, mint egy anti-pattern, de magyarabb akárhány pusztai gémeskútnál akár még szürkeménessel együt is.


A pattern: nagyon egyszerű, csak egy kommentet írj egy nagyon nagyon nagyon általános és bizonyíthatatlan ellenvetéssel. Például:

  • ez a változás ellentétben áll az OOP alapelveivel (ha úgy nézzük, minden a világon)
  • sérti a REST szabályait
  • egy anti-pattern-en alapul (hát persze, hiszen minden pattern valakinek antipattern, de melyik az és miért)


A lényege az, hogy ilyenkor senki sem meri majd elfogadni a változást, mert van egy ellenvetés, ami bár homályos, de nem kezdődik majd róla vita, mert akkor elöbb a saját tájékozatlanségukat kellene beismerniük az embereknek, legalább egymás elött. Na igen, ez az anti-pattern akkor nem működik, ha az emberek őszintén és félelem nélkül be tudják egymásnak vallani azt, hogy fingjuk nincsen miről beszél ez a marha. Ez nem mindenhol van így. Hála istennek, ilyen anyagot nyom az ipar nagy része, hogy rock-star engineer, meg 10x engineer, ja meg persze senior mindenki.
Szóval kis kivétellel mindenhol bevethető, gyors, hatékony.


Ennyi. Buenosz étvágyosz.

2022. július 25., hétfő

Review Antipatterns: Egy tonna ez-az

 A code review kiválló eszköz arra, hogy egy csapat szoftverfejlesztő

  • átnézze és tesztelje egymás változtatásait, megelőzzön hibákat
  • megossza egymással a felelősséget
  • megosszon egymással ötleteket

Bár a fentiekre is lehet használni, lehet arra is hogy:

  • egyébként működö fejlesztést szabotálj vele
  • karriert építs a cég és a csapatod kárára
  • te legyél a domináns izé, a vezérfarkas, a matriarcha, ilyesmi
  • bosszút állj valakin, aki bosszút állt rajtad valamiért... lehet ez egy hosszú és bonyolult történet, de biztosan ő kezdte


Gondoltam összeszedek pár mintát azokból az esetekből, ami a másodikra jó. Ezeket önkényesen anti-patternnek nevezem el, mert azért a jó arcok mégis az elsőt próbálják. Szoftvert csinálnak is vele, de karriert azt nem.


Itt jön az első anti-patternem:


Egy tonna ez-az


Egyszer gyerekkoromban édesanyám tökfőzelékkel várt haza. Természetesen még most is rühellem a tökfőzléket, főleg ha van benne kapor is és persze volt. Csak ültem felette és nem csúszott le. Édesanyám kérdezte, hogy mi a baj vele. Mondtam hogy semmi íze nincs, talán egy kis só kellene még hozzá. Kaptam egy kis sót rá, akkor azt mondtam hogy most már túl sós és inkáb egy kis cukrot kérnék rá. Aztán megint sót, fahéjat, kecsapot és így tovább amig nyilvánvalóan még a legyek se szállnának rá többé az eredetileg teljesen szabványos tökfőzelékre. Természetesen az volt a vége, hogy édesanyám lecsűrt egy nyaklevest és kidobott a konyhából.

Ez azért egy kedves emlék, édesanyám rájött egy perc alatt arra, amivel szoftverfejlesztők szivatják egymás éveken és évtizedeken át, pedig soha nem írt egy betűnyi szoftvert se.


A pattern: addig-addig kérj újabb és újabb kiegészítéseket a munkatársadtól, amíg a munkája nyilvánvalóan egy teljesen megmagyarázhatatlan szerencsétlenséggé nem válik. Innentől már ott is hagyhatod a többi reviewernek, hogy ők hánnyák le, vagy csak valami marhasággal palástold el saját felelősséged az üggyel kapcsolatban "nem halad a megfelelő irányba"
Persze ha valaki rászánná az időt és végigolvasná a review menetét, akkor kiderülhetne, hogy mit csináltál. De hát nem fogja úgyse soha senki végigolvasni, meg mit kezdene vele ha mégis.


Kész. En guete :)

2022. június 20., hétfő

post-covid post

Szia, te vén blog!

Ezer éve nem írtam ide (vagy akárhova is), Tvik cikke inspirált, hogy újra billentyűzetet ragadjak és én is megírjam, mik változtak az életemben és a munkámban az utóbbi 2-3 évben.

Örülök, hogy túl vagyunk rajta. Másfél évig nem voltam Magyarországon. Ilyen már volt velem máskor is, de magamtól ennél gyakrabban kukkantanék be kakaós csigáért és kaukázusi kefírér. Vagy esetleg egy teljesítmény túrára, átúszni a Balatont, bringázni egyet valahol. Szóval hiányzott egy kicsit Magyarország is, legalábbis ami jó belőle.


A járvány kitörésekor a kisfiam 3 éves volt és egy panelházban laktunk. A gyerekmegörző szinte azonnal bezárt. A cég felajánlott fizetett szabadságot az alkalmazottainak a bölcsik/ovik újranyitásáig, de én külsős vagyok, az outsourcing cég természetesen semmi segítséget nem ajánlott, ők csak a pénzt teszik el. Egy háromévessel egy légtérben a munka igazi kihívás volt. Ha a pozitív oldalára akarok koncentrálni, az is van: a srác megismerte minden munkatársamat, hogy mit csinálunk mi együt, hogyan dolgozunk. Nekem ilyen idős koromban nagyon kevés fogalmam volt a szüleim munkájáról. A hátrány: a család összekavarodott a munkával, sok bajlódás olyan feladatokkal, amik egyébként rutin, extrém multitasking, messze éjszakákba lógó munkaidő, általában hajnali 3-4 óráig, krónikus kialvatlanság. Aki ismer, az valószinűleg nem a megtörhetetlen és felhőtlen optimizmusomról, én az elején arra tippetem, hogy ez vagy évekig, vagy örökké fog tartani. Semmi kedvem nem volt így megdögleni.


Ezért aztán vettem egy házat. A vásárlás önmagában is elég sok meló, a bankárok is próbáltak egy kicsit lebeszélni róla, hogy ez itt nem szokás. Megrögzött keleteurópai vagyok, 2 évbe tellett mire találtam olyan házat, amire a bank is igent mond, meg nekem is elfogadható. Már a bank is azt mondta rá, hogy ez nehéz szülés volt. Minden szabadságomat rászántam a felújításra, igazán szép fizikai és szelemi kihívás volt. És még lesz is pár évig :-D
Btw: Ha távolról is lehet, vagy kell dolgoznunk, akkor miért kellene drága városi ingatlanokra költeni? Illetve miért nem outsourceolnak ki mindent a világon más, olcsóbb országokba?


A házban egy külön emelet van a munkámnak, ez elég izolációt ad nekem. Innen hallom, hogy mit csinál a kiscsákóm, kinézhetek a kertbe is, ha éppen ott van, de nem zavar, oda tudok figyelni a munkámra. Meg persze már nagyobb is, most már érti, hogy ha nappal hagy dolgozni, akkor este játszhatunk együt.
Azért még mindig sokat dolgozok éjszakánként, de nem legalább nem hajnalig.

A hobbim nekem is megszünt. A legtöbb időm akkor volt, amikor a vonaton ültem. Mostanában elkezdtem újra bejárni, de csak hetente kétszer.

Összefoglalva: 2 nehéz év van mögöttem, sok munka van még elöttem, de most jól érzem magam. Még meg kell találnom, hogy az új környezetemben hogyan találok időt magamnak és a tanulásnak, de biztos vagyok benne, hogy el fogok jutni oda 1-2 éven belül.

2020. december 29., kedd

Amikre nem számítottam

A következő írás talán hasznos lehet a következő szituációkban:

Szituáció 1: felszolgáló vagy egy elit étteremben, személyesen az Elnökúr jön a babájával vacsorázni. Kis pánik tür ki a management körében amikor az elnök úr panaszkodik a terítő tisztaságára (ő ette le), újrateríteni macerás, rövid ötletelés után úgy döntötök, hogy gyorsan kirántjátok a terítőt a lecsóspacalpörkölt alól és ugyanazzal a mozdulattal gyorsan be is csűritek a tisztát.
Én a saját szememmel láttam ilyet a tévében.

Szituáció 2: heggesztőmunkás vagy egy pénzügyi cégnél. A JEE halott, a cég kidobja a szemétbe 20 évi befektetését és áttelepül spring boot-ra. Ja... és microservices.
Aki dolgozott már ilyen helyen, az tudja milyen csillagászati összegek forognak kockán ha valamit elrontunk. Ahogy a BBC dokumentumfilmek unalomig ismételt konklúziója is megfogalmazza: failure is not an option.


Volt pár dolog, amire persze a legelején számítottam:

  • Minden EJB cókmóknak búcsút kell mondanunk örökre - jajjdesajnálom
  • A library függőségek portolása fáj.
    A spring boot sajnos ugyanolyan mint a webklotyi meg a többi JEE kövület abból a szempontból, hogy van egy sor támogatott library amit ad, az ember használhat saját librarykat, de ha valami ütközésbe kerül a JEE szerver vagy a spring boot által adott librarykkal, akkor elég nehéz feloldani a konfliktust.
    Ez nyilván szubjektív, de nekem úgy tűnik, a webklotyiban mégiscsak könnyebben volt lehetséges. Sebaj. Webkoltyi, becstelen halált halsz.
  • Nehéz átállni spring fejlesztésre olyan fejlesztőkkel, akik elötte egész életükben JEE platformra fejlesztettek.


...és amikre NEM számítottam:


Header limit

Látszólag a webklotyi nem alkalmazott megszorításokat a header-ek méretén, 128 KB-ig próbáltam, mindent bevett.
A tomcat viszont default-ból 8 KB korlátot használ. Ez is a teszt rendszeren derült ki, sok consumer minden kéréséhez a jóhiszeműség bizonyítékaként egy headerben elküldi a Biblia teljes szövegét.
A megoldás egyszerű: felhúztam minden spring boot appban a korlátot egy tisztességesen magas korlátra.
Kis magyarázat: sok szoftver, ami a szoftverünknek küld REST hívásokat nem rendelkezik állandó fejlesztőcsapattal, valamint nagyon sok is van belőlük, viszont "failure is not an option", azaz nem csinálhatok olyan változtatást, amitől hanyattesnek egyes furcsa kliensek, ezek is fontosak valakinek.

Gzip

Miután sikerült az agytranszplantáció és felbootolt a rendszer, minden úgy tűnt, hogy működik, bedobtuk az új alkalmazást tesztelésre és mindenkit nagyon szépen megkértem, hogy vagy futtassa a tesztjeit, vagy manuálisan teszteljen. Pont a legeslegfontosabb consumer csapat jelzett vissza, hogy időnként nem működik. Időnként... az mi?
Néztem a logokat és úgy tűnt, részünkről minden oké, HTTP 200, sehol egy hiba mi lehet a baj?
Sok "egyeztetés" (pöcsölés) után végül úgy döntöttem, legegyszerűbb, ha magam próbálom ki a consumer appot. És akkor kiderült, hogy az alkalmazás mindig is küldött egy Accept-Encoding: gzip headert, ezt a webklotyi app és container folyamatosan figyelmen kívül hagyta (korrekt).
A spring boot setupban viszont a zuul konfigurációban volt egy gzip opció engedélyezve, és ha kb 60 KB felett volt a válasz, akkor bekapcsolt. A consumer app viszont hiába kapta meg, hogy "Encoding: gzip" a tömörített tartalmat próbálta json deserializálni.
Megoldás: kikapcsoltam a gzip opciót, mivel nincs lehetőségem minden consumer appot debugolni.

Szemaforok, timeoutok

Az első terhelési tesztek után figyeltem fel arra, hogy egyes http kérések fentakadtak a zuul szemaforain. Megbeszéltük a kollégákkal és felhúztuk a szemaforok számát annyira, amennyi az éles rendszer terhelése alapján értelmesnek tűnt, illetve megszoroztuk kettővel a biztonság kedvéért.
A teszt rendszeren ezután a terhelési teszt szépen átment, semmi probléma.
Aztán az első éles üzem napon azonnal beütött a szemafor probléma. Felemeltem megint duplájára és igazán reméltem, hogy többet soha az életben nem látom ezt a hibát, és egy pár hétig tényleg béke volt, aztán megint beütött.
Egy újjabb emelés következett, most már hónapok óta nem jött a hiba.

Oktatás

A teljes csapatot JEE fejlesztőből spring fejlesztővé konvertálni... mivel a tét csillagászati, a legeslegelején megkértem mindenkit, hogy kérjen időt és eszközt átképzésre. Ezek az emberek mind különböző outsourcing cégek alkalmazottai, mint ahogy én is. A cég, ahol valójában évek óta dolgozunk, minden ilyen kérést azzal hárít, hogy a képzést az alkalmazó cégeknek kell állniuk.
Így történt, hogy egyáltalán senki sem kapott támogatást a munkaadójától. Se idő, se training. Ezek az outsourcing cégek büdös lófaszt nem érnek.

Egyébként a fejlesztők oldaláról pozitív meglepetés volt, hogy a saját idejükből igazán sokat rászántak, pedig gyakran hallottam videóhívások közben, hogy gyerek sír mellettük.

Tanulságok

  1. Legyen teljesítmény teszted. De ne csak hogy legyen teljesítmény-teszted, hanem olyan legyen, amit a fejlesztők tarthatnak karban és használhatnak a saját környezetükön. Sőt, fusson rendszeresen, és frekventáltan is, ha kell ha nem. Gatling vagy akár a rühes JMeter.
  2. Az jó, ha vannak integrációs tesztek a REST API-ra, de nem elég. Az sokkal fontosabb, hogy a felhasználó alkalmazásokra is legyenek integrációs tesztek.
  3. Széllel szembe pisilés:
    1. Évek óta próbálok változtatni azon a teszt-mentalításon, hogy ha egyszer működött a rendszer, akkor oké. Szerintem ha egyszer nem működött, akkor nem oké, álljunk meg és derítsük ki a hiba okát.
    2. Még mindig nem értem miért pazarolja bárki is a pénzét outsourcingra.