2009-ben vettem egy hanlin típusú ebook readert. Akkor elég borsos ára volt, ha jól emlékszem majdnem 80ezer forint. Sokáig bírta, igazából még most is működik, csak nem lehet már aksit kapni hozzá, folyamatosan töltőn kell tartanom. Meg a borítója lefoszlott.
A halál oka 1: csere alkatrészek hiánya
2012-ben vettünk egy Kindle olvasót. 2015-ben a newcastle-i repülőtér biztonsági ellenőrző röntgene kinyírta. Úgy tűnik ilyen van, ugyanakkor a fenti hanlin kibírta ugyanazt a röntgent.
A halál oka 2: röntgen
A megöregedett hanlin readerem lehelyettesítésére leptem meg magam egy PocketBook Aqua readerrel. Az extra benne az, hogy víz- és nyálvédett. A bosszantó benne az, hogy töcskscreen-es. Erre rájöttem, hogy egy ebook readeren ez nemcsak haszontalan, de bosszantó is. Nem volt különösebben sok alkalma arra, hogy a vízállóságát bizonyítsa, egyetlen egyszer nem ázott meg. Fogalmam sincs mi történt vele, egy átszállás elött még működött, utánna már nem.
A halál oka 3: Hauptbahnhof
Ennyit a hardware minőségéről, a szoftver általában sokkal bosszantóbb. Mindegyik típusnak megvan a maga betegsége, néha lefagynak.
Szóval bár 2009-10 körül azt mondtam, hogy optimistán látom a technológia jövőjét: néhány év tapasztalattával már kicsit más, teljesen elment tőle a kedvem hogy akár csak még egy ilyen eszközt vegyek.
Amúgy az ára nem lenne vészes, de a minősége az sajnos gáz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: off. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: off. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. december 14., csütörtök
2017. április 10., hétfő
Sky job interview
Egyszer, amikor a brexit még a posztapokalpitikus sci-fi horrorpornókomédia kategóriába tartozott, voltam a Sky tévétársaságnál állásinterjún. Az jutott most eszembe, hogy ettől esetleg megmentselek titeket :-D
Elég nagyipari mennyiségben hívták be az embereket, délre kellett odaérni és a portán nyolcan ültünk az időpontban, azt hiszem 2 nő, voltak környékbeliek és távolabbról érkezők, fehérek és feketék, idősebbek fiatalabbak, ufók és alienek. Szerencsére azért jó arcok voltak és szendvicseket lehetett választani. Az elején gyorsan elmagyarázta a HR-es arc a szabályokat, aki nem teljesít úgy, ahogy elvárnák, annak szólnak és mehet. Ez kellemetlenül hangzik, de végülis jobb egy délutánt várostnézni Londonban, mint még pár órát kuksolni egy cég irodájában. Egyébként elég hosszú procedúra volt. Ilyen körök voltak, hogy:
Elbúcsúztam és igyekeztem elkapni az utolsó repülőgépet hazafelé, akkor úgy tünt, minden oké. De aztán soha nem hívtak. Pár héttel később írtam a HR-es csókának, hogy gondolom hogy "nem" a válasz, csak érdekelne hogy miért.
Azt válaszolta, hogy mert nincs tapasztalatom a pair programmingban. Ez egyébként tényleg így is van, sehol nincs ilyesmi a CV-ben, de ez a válasz volt az, ami nogo listára tette nálam a sky-t, mert ezt így értettem:
Szóval azért, hogy a HR-es végül elolvassa a CV-t az interview után, azért szerintem kár kidobni a pénzt repülőjegyre.
Az átlagos ember a maga hibáiból tanul, ezt remélem kipipálhatom, ti meg próbáljatok jobbat :)
Elég nagyipari mennyiségben hívták be az embereket, délre kellett odaérni és a portán nyolcan ültünk az időpontban, azt hiszem 2 nő, voltak környékbeliek és távolabbról érkezők, fehérek és feketék, idősebbek fiatalabbak, ufók és alienek. Szerencsére azért jó arcok voltak és szendvicseket lehetett választani. Az elején gyorsan elmagyarázta a HR-es arc a szabályokat, aki nem teljesít úgy, ahogy elvárnák, annak szólnak és mehet. Ez kellemetlenül hangzik, de végülis jobb egy délutánt várostnézni Londonban, mint még pár órát kuksolni egy cég irodájában. Egyébként elég hosszú procedúra volt. Ilyen körök voltak, hogy:
- pair programming egy önkéntes alkalmazottal
- valami kis problémamegoldás
- architektura design egy pár fazonnal whiteboard-nál
Elbúcsúztam és igyekeztem elkapni az utolsó repülőgépet hazafelé, akkor úgy tünt, minden oké. De aztán soha nem hívtak. Pár héttel később írtam a HR-es csókának, hogy gondolom hogy "nem" a válasz, csak érdekelne hogy miért.
Azt válaszolta, hogy mert nincs tapasztalatom a pair programmingban. Ez egyébként tényleg így is van, sehol nincs ilyesmi a CV-ben, de ez a válasz volt az, ami nogo listára tette nálam a sky-t, mert ezt így értettem:
Kedves Izé,
Miután eljöttél az interview-ra, végre elolvastam a CV-d és akkor jövök rá: baszod te egyáltalán nem is vagy édzsájl! Valamiért azt hittem hogy na mindegy...
Dögölj meg,
HR
Szóval azért, hogy a HR-es végül elolvassa a CV-t az interview után, azért szerintem kár kidobni a pénzt repülőjegyre.
Az átlagos ember a maga hibáiból tanul, ezt remélem kipipálhatom, ti meg próbáljatok jobbat :)
2017. január 10., kedd
IT szegregáció
Középiskolában kb 20 fős osztályban volt 5 lány, ez talán még ma sem számítana egy döbbenetesen rossz aránynak egy informatikai középiskolában. Az 5 lányból 4 alkotta az osztályelsők csoportját, ők mindenből jók voltak. Ennek ellenére az utolsó év végén a szak egyik vezető tanára az értékelésben elmondta, hogy bár ez nagyon szép eredmény, ez egy "férfi szakma".
Ezt lehet úgy is nézni, hogy persze ez is egy vélemény, de ezek tizenéves lányok voltak és szerintem komolyan szivükre vették. Csak ültünk és kussoltunk, ahogy szoktuk, senki nem kérdezte hogy mire gondol, kell-e 50 kilós szervereket felcipelni a tizedikre gyalog, vagy tettlegességig elmenni a singleton pattern feletti vitában.
A másik iskolai élményem a témában az ELTE-ről Lakatos László tanárúr munkássága, aki matematika gyakorlatot tartott akkoriban. Ő egy ijesztően furcsa alak, az elejétől a végéig görcsösen vigyorgott órákon, szúrós megjegyzéseket tett a hallgatókra általában de a lányokra határozottan rászállt. Ribancnak és suttyónak nézett mindenkit és nem tartotta vissza a véleményét, én valamennyire megszoktam azokat, akik nincsenek magas véleménnyel rólam, de a lányok máshogy viszonyultak ehhez. Egész kemény csajok jártak az esti szakra, de az első félév második felére már egyetlen lány se járt be az óráira, kénytelen volt minket szórakoztatni olyan kérdésekkel, mint hogy biztosan százezreket fogunk keresni (höhh...), milyen fasza autónk lesz, mert a suttyókat mivel lehetne ugratni.
Nálam már messze túl lenne a határon az amit ő csinált, de az ELTE-nek ez a 2000-es évek elején még teljesen oké volt, meg ahogy nézem a kar dolgozóinak névsorát még most is az.
Azt hiszem ennyi elég is lenne ahhoz, hogy ne csodálkozzunk a helyzeten.
Munkahelyen nagyon ritkán dolgozok együtt szoftverfejlesztő nőkkel. Legutóbb az előző munkahelyemen ült mellettem egy lány néhány hónapig. Ő szándékán kívül a külsejével nagy figyelmet vont magára. Illetve hagyjuk ezt az érthetetlen hiper-korrektséget, egyszerűen nagy mellei voltak, ez egyszerűen matematikai tény. Érdekes volt, hogy mennyi hülyét vonzott oda. Persze voltak normálisan barátai is, de jöttek rá a hülyék, és bár egyébként barátságos nő volt, időnként határozottan el kellett küldenie valakit a halál farkára. Úgy tűnik, ez a képesség nőknek alapfeltétel a túléléshez a szakmában.
Szóval annyira nem lehet frankó nőként ezt a szakmát hajtani, de lehet másikat se könnyebb.
Ötletek a korrekcióra...
Szerintem nem csak a nők kedvéért, hanem a magunkért is, visszább kellene venni a munka kocsmai verekedés jellegéből. Nekem sincs hozzá semmi kedvem.
Talán már iskolákban tisztázni kellene, hogy a munkahelyi csajozás nem annyira pöpec ötlet.
Az, hogy külön közösségeket és cégeket hozzanak létre nőknek, az nekem teljesen abszurd.
Ezt lehet úgy is nézni, hogy persze ez is egy vélemény, de ezek tizenéves lányok voltak és szerintem komolyan szivükre vették. Csak ültünk és kussoltunk, ahogy szoktuk, senki nem kérdezte hogy mire gondol, kell-e 50 kilós szervereket felcipelni a tizedikre gyalog, vagy tettlegességig elmenni a singleton pattern feletti vitában.
A másik iskolai élményem a témában az ELTE-ről Lakatos László tanárúr munkássága, aki matematika gyakorlatot tartott akkoriban. Ő egy ijesztően furcsa alak, az elejétől a végéig görcsösen vigyorgott órákon, szúrós megjegyzéseket tett a hallgatókra általában de a lányokra határozottan rászállt. Ribancnak és suttyónak nézett mindenkit és nem tartotta vissza a véleményét, én valamennyire megszoktam azokat, akik nincsenek magas véleménnyel rólam, de a lányok máshogy viszonyultak ehhez. Egész kemény csajok jártak az esti szakra, de az első félév második felére már egyetlen lány se járt be az óráira, kénytelen volt minket szórakoztatni olyan kérdésekkel, mint hogy biztosan százezreket fogunk keresni (höhh...), milyen fasza autónk lesz, mert a suttyókat mivel lehetne ugratni.
Nálam már messze túl lenne a határon az amit ő csinált, de az ELTE-nek ez a 2000-es évek elején még teljesen oké volt, meg ahogy nézem a kar dolgozóinak névsorát még most is az.
Azt hiszem ennyi elég is lenne ahhoz, hogy ne csodálkozzunk a helyzeten.
Munkahelyen nagyon ritkán dolgozok együtt szoftverfejlesztő nőkkel. Legutóbb az előző munkahelyemen ült mellettem egy lány néhány hónapig. Ő szándékán kívül a külsejével nagy figyelmet vont magára. Illetve hagyjuk ezt az érthetetlen hiper-korrektséget, egyszerűen nagy mellei voltak, ez egyszerűen matematikai tény. Érdekes volt, hogy mennyi hülyét vonzott oda. Persze voltak normálisan barátai is, de jöttek rá a hülyék, és bár egyébként barátságos nő volt, időnként határozottan el kellett küldenie valakit a halál farkára. Úgy tűnik, ez a képesség nőknek alapfeltétel a túléléshez a szakmában.
Szóval annyira nem lehet frankó nőként ezt a szakmát hajtani, de lehet másikat se könnyebb.
Ötletek a korrekcióra...
Szerintem nem csak a nők kedvéért, hanem a magunkért is, visszább kellene venni a munka kocsmai verekedés jellegéből. Nekem sincs hozzá semmi kedvem.
Talán már iskolákban tisztázni kellene, hogy a munkahelyi csajozás nem annyira pöpec ötlet.
Az, hogy külön közösségeket és cégeket hozzanak létre nőknek, az nekem teljesen abszurd.
2016. augusztus 22., hétfő
off: Az IT egy fekete lyuk
Ma sorba vettem, hogy mit csinálnak mostanában azok, akikkel huszonévesen térdig legyalogoltuk a lábunkat minden szombaton:
Kicsit olyan ez az ipar, mint London: szinte mindenki itt van. Vajon mit csinálnánk egy brexit esetén?
- Eszti N diplomával és X doktorival rendelkező bölcsész, úgy 6-7 éve IT supportos
- Dani posztdok biokémikus, most data scientist, Perl és Python mágus
- Szöcske fizikus phd, mostanában Java szoftverfejlesztő - érdekes választás
- Zalán szoftver-fejlesztő maradt
- Sanyi is maradt szoftver-fejlesztő
- Ákos rájött az egyetem végén, hogy valami gyanús és nem tudom pont most mit csinál, de nem szivatja magát absztrakciókkal
- Anikó szakirányú egyetemi előadások nélkül is rájött ugyanerre, ő pont most alszik...
- Nekem valami gyanús, de hát 11-12 éves korom óta szoftverfejlesztő akartam lenni. Mi legyek? Vadakat terelő juhász?:)
Kicsit olyan ez az ipar, mint London: szinte mindenki itt van. Vajon mit csinálnánk egy brexit esetén?
2015. november 27., péntek
Howto szakításhoz
Az utóbbi pár évben egy outsourcing cégnek dolgoztam. Igyekszek anoním módon és nem sértően, de muszáj leírnom, mert marha vicces volt. Második alkalom, hogy ennek a cégnek dolgoztam, az előző alkalommal egészen pozitív élmény volt és az akkori manageremet a legjobbak között tartom számon és néhány akkori munkatársamet szintén a legkivállóbb munkásemberek közé sorolom.
Valami változhatott viszont az alatt a jónéhány év alatt, amíg én mással foglalkoztam, ezt már akkor megéreztem, amikor beléptem az ajtón.
Az állásinterjún a HR-es lány több mint egy órát késett, amikor megérkezett egy kávéval és laptoppal leült velem szemben és mondta hogy beszéljek a szakmai múltamról. Elkezdtem beszélni, de nehéz volt nem észrevennem, hogy nem érdekli: a laptopján olvasott valamit. Nem a CV-met, mert az nem olyan vicces. A technikai emberekkel azért kellemesen elbeszélgettem, de nagyjából az volt az érzésem, hogy ez a cég nem érdeklődik irántam komolyan. 2 hét csend után aztán mégiscsak előálltak egy ajánlattal. Azt hiszem az előző jó élmény miatt döntöttem úgy, hogy elfogadom.
Pár év eltellett és ez idő alatt jobbára a levélcímem volt az egyetlen kapocs köztem és a munkaadóm között. Leadtam a munkaidőről a jelentést, elküldték a fizetésem, ennyi. Semmi harag, de én úgy éreztem, ideje valami mást csinálnom, mert itt ülve egyszerűen kikopok a szakmából, a munkám meg csak annyi amennyi, abból nem sokat tanul az ember. Zseniális volt a felmondás, se harag, se indulat, se sértettség, semmilyen negatív érzés. Egyáltalán semmilyen érzés. A HR-es lány nem ért rá, csak mondta, hogy tegyem az aszaljára a papírt, odatettem, kész. Szevasz, resource! Szevasztok, resource-ok!
Erről az egészről a Kispál és a Borz "Jutka" című dalából jut eszembe az a sor, hogy
Igazi hungaricum ez a régi magyar alkesz-bölcsész-rock.
Na, legközelebb mesélek róla, hogy mit csinálok munkán kívül. Nem hiszem hogy bárkit igazán érdekelne, de ez lesz a műsor, mert engem ez érdekel :)
Valami változhatott viszont az alatt a jónéhány év alatt, amíg én mással foglalkoztam, ezt már akkor megéreztem, amikor beléptem az ajtón.
Az állásinterjún a HR-es lány több mint egy órát késett, amikor megérkezett egy kávéval és laptoppal leült velem szemben és mondta hogy beszéljek a szakmai múltamról. Elkezdtem beszélni, de nehéz volt nem észrevennem, hogy nem érdekli: a laptopján olvasott valamit. Nem a CV-met, mert az nem olyan vicces. A technikai emberekkel azért kellemesen elbeszélgettem, de nagyjából az volt az érzésem, hogy ez a cég nem érdeklődik irántam komolyan. 2 hét csend után aztán mégiscsak előálltak egy ajánlattal. Azt hiszem az előző jó élmény miatt döntöttem úgy, hogy elfogadom.
Pár év eltellett és ez idő alatt jobbára a levélcímem volt az egyetlen kapocs köztem és a munkaadóm között. Leadtam a munkaidőről a jelentést, elküldték a fizetésem, ennyi. Semmi harag, de én úgy éreztem, ideje valami mást csinálnom, mert itt ülve egyszerűen kikopok a szakmából, a munkám meg csak annyi amennyi, abból nem sokat tanul az ember. Zseniális volt a felmondás, se harag, se indulat, se sértettség, semmilyen negatív érzés. Egyáltalán semmilyen érzés. A HR-es lány nem ért rá, csak mondta, hogy tegyem az aszaljára a papírt, odatettem, kész. Szevasz, resource! Szevasztok, resource-ok!
Erről az egészről a Kispál és a Borz "Jutka" című dalából jut eszembe az a sor, hogy
"Hívhatjuk baszásnak"
Igazi hungaricum ez a régi magyar alkesz-bölcsész-rock.
Na, legközelebb mesélek róla, hogy mit csinálok munkán kívül. Nem hiszem hogy bárkit igazán érdekelne, de ez lesz a műsor, mert engem ez érdekel :)
2015. november 5., csütörtök
Hogy kezdtem programozni
Belefutottam egy érdekes oldalba a magyar neten, ahol emberek arról mesélnek, hogyan kezdtek el programozni. Érdekes történetek, ha elolvas egy párat az ember, kezd körvonalazódni neki, hogy mi vonzza ide az embereket. A saját mesémet inkáb be se küldtem, mert nem annyira jólvasalt, de ezen a blogon már biztosan megszokták azok, akik még mindig nem hagytak fel az olvasással.
Szóval általános iskolában volt egy tanár, akit "A Nagy Kopasz"-nak neveztek a háta mögött, de ezt ő is tudta. A Nagy Kopasznak olyan sallerja volt, hogy nem kért belőle az ember repetát, szó szerint a fal adta a másikat. Ezt persze inkáb csak fiúknál használta, lányok esetében beérte valami megalázással is, pl órai felelés közben unottan összefirkálta az arcát tollal vagy krétával. Ezt csak azért írom le, hogy kb körvonalazódjon: némileg joggal paráztam a Nagy Kopasztól, bár néhány pofont nyilván kibír az ember, de én általában katonai fegyelemhez szokott gyerek voltam. Ha a pokol mélyéről előkerülne az ellenőrzőm, akkor abból ez se derülne ki például, de mindegy, egyszerűen csak hidd el.
5. osztályban az iskolában elsőként a mi osztályunk kezdett számítástechnikát tanulni. 8086-os procik, floppy, monokróm CRT képernyők és MS-DOS. Ezen kívül volt egy pár videoton gép is szintén videoton tévékre rákapcsolva. A Nagy Kopasz ekkortájt se volt már it és fiatal és azt hiszem akkor látott életében elösször ilyet, de egyébként én is. Angolul senki nem tudott egy betűt se, mindent frankón magyar kiejtés szerint mondtunk ki, de azért haladgattunk valamilyen tankönyvéleségen végig.
A valahanyadik számítástechnika órán A Nagy Kopasz elakadt egy batch fileban és reménytelenül nézte a képernyőt. Végrehajtáskor valami hibaüzenet, a könyvben pedig valahogy így állt a kód, az osztály nagy része meg éppen most kezdett rájönni, hogy a számítástechnika mégse kúl és jobb lenne a bé opcióval élve műhelyben szétcseszni valamit. És akkor megmondtam A Nagy Kopasznak, hogy mi a gebasz. Rossz könyvtárban volt, A Nagy Kopasz pedig azt mondta: Jól van, fiam.
Ilyesmit nem sokat hallottam a tanaraktól, A Nagy Kopasztól pedig akkor egyszer, amit nem csodálok mert elbaszott kis idióta patkányok voltunk, de ez az egy mondat volt a szikra.
A következő nyáron a bátyámmal végig melóztunk és édesanyám fő támogatásával összegyüjtöttünk zsét a TSZ egy leselejtezett gépére. A bátyámat a játékok foglalták le, de engem azok valahogy nem foglaltak le, én saját játékokat írtam. Az első programom a Halál-labirintus című szerepjáték könyv egy BASIC változata volt.
Szóval általános iskolában volt egy tanár, akit "A Nagy Kopasz"-nak neveztek a háta mögött, de ezt ő is tudta. A Nagy Kopasznak olyan sallerja volt, hogy nem kért belőle az ember repetát, szó szerint a fal adta a másikat. Ezt persze inkáb csak fiúknál használta, lányok esetében beérte valami megalázással is, pl órai felelés közben unottan összefirkálta az arcát tollal vagy krétával. Ezt csak azért írom le, hogy kb körvonalazódjon: némileg joggal paráztam a Nagy Kopasztól, bár néhány pofont nyilván kibír az ember, de én általában katonai fegyelemhez szokott gyerek voltam. Ha a pokol mélyéről előkerülne az ellenőrzőm, akkor abból ez se derülne ki például, de mindegy, egyszerűen csak hidd el.
5. osztályban az iskolában elsőként a mi osztályunk kezdett számítástechnikát tanulni. 8086-os procik, floppy, monokróm CRT képernyők és MS-DOS. Ezen kívül volt egy pár videoton gép is szintén videoton tévékre rákapcsolva. A Nagy Kopasz ekkortájt se volt már it és fiatal és azt hiszem akkor látott életében elösször ilyet, de egyébként én is. Angolul senki nem tudott egy betűt se, mindent frankón magyar kiejtés szerint mondtunk ki, de azért haladgattunk valamilyen tankönyvéleségen végig.
A valahanyadik számítástechnika órán A Nagy Kopasz elakadt egy batch fileban és reménytelenül nézte a képernyőt. Végrehajtáskor valami hibaüzenet, a könyvben pedig valahogy így állt a kód, az osztály nagy része meg éppen most kezdett rájönni, hogy a számítástechnika mégse kúl és jobb lenne a bé opcióval élve műhelyben szétcseszni valamit. És akkor megmondtam A Nagy Kopasznak, hogy mi a gebasz. Rossz könyvtárban volt, A Nagy Kopasz pedig azt mondta: Jól van, fiam.
Ilyesmit nem sokat hallottam a tanaraktól, A Nagy Kopasztól pedig akkor egyszer, amit nem csodálok mert elbaszott kis idióta patkányok voltunk, de ez az egy mondat volt a szikra.
A következő nyáron a bátyámmal végig melóztunk és édesanyám fő támogatásával összegyüjtöttünk zsét a TSZ egy leselejtezett gépére. A bátyámat a játékok foglalták le, de engem azok valahogy nem foglaltak le, én saját játékokat írtam. Az első programom a Halál-labirintus című szerepjáték könyv egy BASIC változata volt.
2015. február 15., vasárnap
Reggelitorna
A munkahelyemet a lakóhelyemtől egy nagyjából 15 perces vonatút választja el. (legalábbis télen, nyáron nyilván bringával megyek). Ezt az időt eleinte sudoku fejtéssel töltöttem, 15 perc nekem általában elég egy közepes erősségű rejtvény megoldásához. Később viszont rászoktam arra, hogy viszek laptopot magammal és 15 perc alatt valamibe beletúrok. Internet hozzáférés viszont nincs, így semmi nem zavar, nem tudom megnézni a twittert, a feedly-t, a leveleimet és keresgetni se tudok a neten.
Ez egy egészen klassz módja a munkának, mert az ember tudja hogy sietnie kell (ugyanis mindjárt megérkezik), nem sok látnivaló van útközben (többnyire gyárak, ipari területek) és nem vonja el a figyelmemet semmi.
Az eredmények:
Problémák:
Ez egy egészen klassz módja a munkának, mert az ember tudja hogy sietnie kell (ugyanis mindjárt megérkezik), nem sok látnivaló van útközben (többnyire gyárak, ipari területek) és nem vonja el a figyelmemet semmi.
Az eredmények:
- A saját kis hobbi-projecteim egész jól fejlődgetnek és ebből tanultam egész sokmindent.
- Talán ennél jelentősebb egy nagy rakás bugreport egy tucat különböző szoftvernek, és persze a megfelelő módon: POC programmal, leírással, satöbbi. Néhány nagyon jó tapasztalat is származott néhány ilyen hibabejelentésből, például a jetty fejlesztői villámgyorsan reagáltak és 1 héten alatt megoldották, a CXF fejlesztői pedig a bejelentéstől számított 24 órán belül ki is javították a hibát.
- Nem mindegyik project volt ennyire jól ellátva munkaerővel, így néhányszor elém is oda került a labda és pár projectbe vendégmunkáskodtam egy-egy patch erejéig.
- Nagyjából sikerült leszoknom a sudokuzásról.
Problémák:
- A reggel 7:47-es vonaton többnyire nincs ülőhely, ezért vagy a 7:17-es vagy a 7:10-es vonattal járok.
- Ez az egész nyilván nem túl szociális, bár körülöttem a sok iphone-zombi se az.
2014. november 13., csütörtök
Apache BP
2013. augusztus 4., vasárnap
Szavazz Seamplex-re!
Idén sem regisztráltam a blogot a gloden blog-ra, úgyhogy gondoltam megkérlek titeket: ha szavaztok, támogassátok Bakai Balázs blogját, a seamplex-et.
2013. március 22., péntek
Crowdsourcing antipatterns
Pár tapasztalatomat szeretném megosztani meló és hobbi területéről. Nem szeretném arra pazarolni a figyelmeteket, hogy N-edik alkalommal lebasszam a gerritet, hanem kicsit általánosabban, ugyanakkor nem tudok ellenálni neki hogy bele ne rúgjak ha éppen arra tévedek, pedig nem a gerrit a hibás.
Azt hiszem az utóbbi néhány évben a crowdsourcing dolgot úgy tárgyaltuk, mint az atomenergiát, ami kimeríthetetlen és végtelen, mindent megold, kb ingyen van és pofonegyszerű. Ilyen kellemes bullshit szag lengte körbe mindig ezt a témát, de sajnos nem ilyen egyszerű. Ugyanis az hogy bárki közreműködhet, nem jelenti azt hogy tényleg lesz akár 1 ember is. Kezdjük mondjuk azzal a problémával, ami nekem az egyik legszomorúbb.
Nagyjából 6 éve írok a magyar wikipédián cikkeket. A kezdeti visszajelzések, amiket a szerkesztőktől kaptam totálisan demotiválók voltak. Kifogások formai dolgokban, személyeskedés, fikázás. viszont alig volt, aki valami használhatót mondott, kiegészített, vagy kijavított volna.
A magyar wikipédia ráadásul eléggé túlpolitizált légkörben ázik, emberek egyszerűen politikai meggyőződésből cseszegetik egymást. Ez egyrészt a legkevésbé sem vonzó, másrészt pedig oda vezetett, hogy a vandalizmus visszaszorítására korlátozásokat vezettek be: minden cikket egy adminnak kell ellenőriznie. Ez a demotiváció a köbön, mert nagyon hosszú ideig nem néz rá senki a cikkedre, ugyanis admin csak nagyon kevés van. Így lehet az, hogy bár Tvik kb 2 hete kijavított egy tucat hibámat egy cikkben, jónéhány szerkesztés után még mindig a régi verzió az elfogadott.
A megoldás elvileg az, hogy megbízható szerkesztő jogosultságot kell szerezned. Kérvényezel, szavaznak és előfordul, hogy elutasítanak. És akik ezt teszik, azoknak szerintem gyakran fingjuk nincs, hogy milyen hibát követnek el. Mindenesetre a magyar wikipédia mottójának ezt adnám ma: "Zárt körű rendezvény"
Megszabadultunk a trolloktól, de a szerkesztők nagy részétől is is. Így lehetséges az, hogy amikor írok egy cikket, a robotokat leszámítva néha évekig senki nem nyúl hozzá. Kényelmesebb, mint amikor ezer troll volt, de teljesen kihalt. Hálóval kell fogni a szerkesztőket, miközben lenne azért hova haladni, ha például az informatikai részt nézzük.
Egy kicsit visszatérnék ahhoz, hogy ezt a sok embert végülis csak így egyedül hagyták az internet kies pusztáján, és egyébb híjján egymást verik agyon. Szóval ezt a wikimédiás srácok is észlelték és valamit biztosan tanultak a szociális hálókból, ötletelésük eredménye egy kicsi piros sziv ikon mögé rejtett lehetőség lett, amely arra hivatott, hogy egymásnak elismerésünket kifejezzük. Ez szerintem nagyon nem talált, ugyanis az ember soha nem kattint egy kicsi piros szívre, ha egy idegenről van szó. A barátnőmmel ketten kisérleteztük ki, hogy ez mit csinál. Mögötte valójában úgynevezett barnstar-ok vannak, ilyeneket küldözgethetsz.
Talán egyedül vagyok a barnstar-ok osztogatásában a magyar wikipédián. Régi, nagyon aktív szerkesztő is írt olyat, hogy még ilyet nem kapott.
Jó akkor gerrit, de nem a technikai részleteit szeretném kritizálni. Söt, meg fogom dicsérni. Legyen az. Tavaly ősszel voltam egy konferencián, ahol teljesen véletlenül belefutottam az Apache CloudStack kis standjába. Konkurens cég által szponzorált konkurens termék, de elötte nem hallottam róla. Jó fejek voltak, mutattak valami demót, baromira tetszett, érdekelt az egész, leszedtem hát a forráskódot. Hazafelé a repülőn játszottam vele, mire hazaértem 4 apróbb javítást csinltam. Hát mi legyen, elküldtem nekik. Ez volt első találkozásom a review board nevű gönccel, azóta tudom becsülni a gerritet, mert tudom hogy van nála sokkal nehézkesebb felület.
De a review board-ot leszámítva, a csákók a következő néhány napban megnézték a változtatásaimat és elfogadták. Nem kellett keresgetni embert, hogy legyen már szives. Nem mondták, hogy rebaseljek. Nem mondták, hogy írjam át a commit commentet. Egyszerűen csak küldtek egy levelet hogy "köszi". A CloudStack-es élmény után alig várom hogy legyen egyszer elég időm és vissza tudjak térni hozzá.
A saját házunk tája... nekem mindig volt egy olyan érzésem, hogy szívatjuk azt a szegény contributorokat. Keress valakit, aki megnézi a változtatásaidat... Gyakran hetekbe tellik mire embert találok rá. A legtöbb reviewer (szerintem lustaságból) teljesen az első hibánál leáll, ez rendszerint a commit comment. Egy tipikus feature általában 10-20 különböző verzió után kerül be. Ez nem a gerrit hibája. Ez a mi csapatunk hibája, de évek alatt sem sikerült változtatni a szituáción.
Szóval az apacsék gagyibb technológiával dolgoznak, de jobban használják.
Ezt a dolgot régen, gimi alatt a Megdonácban tanultam. Tanulhat az ember valami hasznos dolgot sepregetés közben is :) Szóval megdonácban amikor a legidiótább legmechanikusabb munkát az ember megcsinálta és jelentkezik a managerénél, akkor a manager megnézi pl a padlót és azt mondja: "Nagyon szépen feltakarítottad az éttermet, köszi" és következő feladat... de úgy látsz hozzá hogy nem csak a fizetésedet kapod, hanem egy köszit is. Ezt éles különbségnek tartottam a magyar munkaadókkal szemben. Diákként dolgoztam jónéhány helyen Budapesten, a tipikus hazai munkaadótól jó ha a pénzt megkapta az ember, nem hogy még valami elismerést vagy biztatást, pedig egy fillérbe se került volna.
A másik, hogy ha az ember szabadidejéből szán rá időt, hogy valami közhasznút csináljon, akkor igazán nem jó ötlet sok bürökrácia elé állítani. Erre a fenti két példa is jó, de most dolgozok egy zanata nevű fordító rendszerrel, na az talán a legjobb példa értelmetlen bürokráciára. A szükséges bürokráciát rövidítsd le és rejtsd el a lehető legjobban! Egy usablity expert minden webes fejlesztésbe kellene szerintem, de ha nincs legalább amatőr szinten foglalkozni kell vele.
Harmadik dolog: nagyon fontos, hogy könnyen lehessen elkezdeni. Például a wikipédia szerkesztőfelülete annak olyan, hogy pár év alatt megszokod és akkor jó :) Új szerkesztők borzasztó nehezen boldogulnak vele.
Aztán még egy negyedik és utolsó anti-pattern: a rangok és hierarchiák. Példul ismerek egy csákót, aki god-mode-ban üzemel, senkitől nem fogad el kritikát és megállíthatatlan, ezzel semmi baj, de gyorsabban termeli a bugokat mint ahogy ki tudnánk javítani. Ilyenkor kicsit reménytelennek tartom a helyzetet. Hasonlóan tud viselkedni a wikipédia szerkesztői hierarchia is, azt leszámítva hogy az elvileg demokratikus. De akárhogy is, szerintem a hierarchia nem vonzó.
Ennyi a lényeg: Szabad idejében ki a franc akar közlegényként slozit pucolni fogkefével a kínai néphadseregben? Ki akar inkáb gerillaként harcolni egy jó célért? :)
Azt hiszem az utóbbi néhány évben a crowdsourcing dolgot úgy tárgyaltuk, mint az atomenergiát, ami kimeríthetetlen és végtelen, mindent megold, kb ingyen van és pofonegyszerű. Ilyen kellemes bullshit szag lengte körbe mindig ezt a témát, de sajnos nem ilyen egyszerű. Ugyanis az hogy bárki közreműködhet, nem jelenti azt hogy tényleg lesz akár 1 ember is. Kezdjük mondjuk azzal a problémával, ami nekem az egyik legszomorúbb.
Wikipédia
Nagyjából 6 éve írok a magyar wikipédián cikkeket. A kezdeti visszajelzések, amiket a szerkesztőktől kaptam totálisan demotiválók voltak. Kifogások formai dolgokban, személyeskedés, fikázás. viszont alig volt, aki valami használhatót mondott, kiegészített, vagy kijavított volna.
A magyar wikipédia ráadásul eléggé túlpolitizált légkörben ázik, emberek egyszerűen politikai meggyőződésből cseszegetik egymást. Ez egyrészt a legkevésbé sem vonzó, másrészt pedig oda vezetett, hogy a vandalizmus visszaszorítására korlátozásokat vezettek be: minden cikket egy adminnak kell ellenőriznie. Ez a demotiváció a köbön, mert nagyon hosszú ideig nem néz rá senki a cikkedre, ugyanis admin csak nagyon kevés van. Így lehet az, hogy bár Tvik kb 2 hete kijavított egy tucat hibámat egy cikkben, jónéhány szerkesztés után még mindig a régi verzió az elfogadott.
A megoldás elvileg az, hogy megbízható szerkesztő jogosultságot kell szerezned. Kérvényezel, szavaznak és előfordul, hogy elutasítanak. És akik ezt teszik, azoknak szerintem gyakran fingjuk nincs, hogy milyen hibát követnek el. Mindenesetre a magyar wikipédia mottójának ezt adnám ma: "Zárt körű rendezvény"
Megszabadultunk a trolloktól, de a szerkesztők nagy részétől is is. Így lehetséges az, hogy amikor írok egy cikket, a robotokat leszámítva néha évekig senki nem nyúl hozzá. Kényelmesebb, mint amikor ezer troll volt, de teljesen kihalt. Hálóval kell fogni a szerkesztőket, miközben lenne azért hova haladni, ha például az informatikai részt nézzük.
Egy kicsit visszatérnék ahhoz, hogy ezt a sok embert végülis csak így egyedül hagyták az internet kies pusztáján, és egyébb híjján egymást verik agyon. Szóval ezt a wikimédiás srácok is észlelték és valamit biztosan tanultak a szociális hálókból, ötletelésük eredménye egy kicsi piros sziv ikon mögé rejtett lehetőség lett, amely arra hivatott, hogy egymásnak elismerésünket kifejezzük. Ez szerintem nagyon nem talált, ugyanis az ember soha nem kattint egy kicsi piros szívre, ha egy idegenről van szó. A barátnőmmel ketten kisérleteztük ki, hogy ez mit csinál. Mögötte valójában úgynevezett barnstar-ok vannak, ilyeneket küldözgethetsz.
Talán egyedül vagyok a barnstar-ok osztogatásában a magyar wikipédián. Régi, nagyon aktív szerkesztő is írt olyat, hogy még ilyet nem kapott.
Gerrit vs Review Board
Jó akkor gerrit, de nem a technikai részleteit szeretném kritizálni. Söt, meg fogom dicsérni. Legyen az. Tavaly ősszel voltam egy konferencián, ahol teljesen véletlenül belefutottam az Apache CloudStack kis standjába. Konkurens cég által szponzorált konkurens termék, de elötte nem hallottam róla. Jó fejek voltak, mutattak valami demót, baromira tetszett, érdekelt az egész, leszedtem hát a forráskódot. Hazafelé a repülőn játszottam vele, mire hazaértem 4 apróbb javítást csinltam. Hát mi legyen, elküldtem nekik. Ez volt első találkozásom a review board nevű gönccel, azóta tudom becsülni a gerritet, mert tudom hogy van nála sokkal nehézkesebb felület.
De a review board-ot leszámítva, a csákók a következő néhány napban megnézték a változtatásaimat és elfogadták. Nem kellett keresgetni embert, hogy legyen már szives. Nem mondták, hogy rebaseljek. Nem mondták, hogy írjam át a commit commentet. Egyszerűen csak küldtek egy levelet hogy "köszi". A CloudStack-es élmény után alig várom hogy legyen egyszer elég időm és vissza tudjak térni hozzá.
A saját házunk tája... nekem mindig volt egy olyan érzésem, hogy szívatjuk azt a szegény contributorokat. Keress valakit, aki megnézi a változtatásaidat... Gyakran hetekbe tellik mire embert találok rá. A legtöbb reviewer (szerintem lustaságból) teljesen az első hibánál leáll, ez rendszerint a commit comment. Egy tipikus feature általában 10-20 különböző verzió után kerül be. Ez nem a gerrit hibája. Ez a mi csapatunk hibája, de évek alatt sem sikerült változtatni a szituáción.
Szóval az apacsék gagyibb technológiával dolgoznak, de jobban használják.
Szóval...
Ezt a dolgot régen, gimi alatt a Megdonácban tanultam. Tanulhat az ember valami hasznos dolgot sepregetés közben is :) Szóval megdonácban amikor a legidiótább legmechanikusabb munkát az ember megcsinálta és jelentkezik a managerénél, akkor a manager megnézi pl a padlót és azt mondja: "Nagyon szépen feltakarítottad az éttermet, köszi" és következő feladat... de úgy látsz hozzá hogy nem csak a fizetésedet kapod, hanem egy köszit is. Ezt éles különbségnek tartottam a magyar munkaadókkal szemben. Diákként dolgoztam jónéhány helyen Budapesten, a tipikus hazai munkaadótól jó ha a pénzt megkapta az ember, nem hogy még valami elismerést vagy biztatást, pedig egy fillérbe se került volna.
A másik, hogy ha az ember szabadidejéből szán rá időt, hogy valami közhasznút csináljon, akkor igazán nem jó ötlet sok bürökrácia elé állítani. Erre a fenti két példa is jó, de most dolgozok egy zanata nevű fordító rendszerrel, na az talán a legjobb példa értelmetlen bürokráciára. A szükséges bürokráciát rövidítsd le és rejtsd el a lehető legjobban! Egy usablity expert minden webes fejlesztésbe kellene szerintem, de ha nincs legalább amatőr szinten foglalkozni kell vele.
Harmadik dolog: nagyon fontos, hogy könnyen lehessen elkezdeni. Például a wikipédia szerkesztőfelülete annak olyan, hogy pár év alatt megszokod és akkor jó :) Új szerkesztők borzasztó nehezen boldogulnak vele.
Aztán még egy negyedik és utolsó anti-pattern: a rangok és hierarchiák. Példul ismerek egy csákót, aki god-mode-ban üzemel, senkitől nem fogad el kritikát és megállíthatatlan, ezzel semmi baj, de gyorsabban termeli a bugokat mint ahogy ki tudnánk javítani. Ilyenkor kicsit reménytelennek tartom a helyzetet. Hasonlóan tud viselkedni a wikipédia szerkesztői hierarchia is, azt leszámítva hogy az elvileg demokratikus. De akárhogy is, szerintem a hierarchia nem vonzó.
Ennyi a lényeg: Szabad idejében ki a franc akar közlegényként slozit pucolni fogkefével a kínai néphadseregben? Ki akar inkáb gerillaként harcolni egy jó célért? :)
2013. január 10., csütörtök
6
Teljesen OFF, csak eszembe jutott, hogy 6 éve kezdtem írni ezt a blogot. Köszi mindenkinenkinek a kommentjeit!
6 év alatt marha sok minden változott. Közben írogatok néha a Dummy Warhead-re, valamint idén (igérem) el fogok kezdeni egy az Example Driven Development-be is írogatni.
Emellett akad időm néha a magyar wikipédia cikkeiben javítgatni. Sajnos bőven van mit, szóval ha van egy kis időtök fussátok át, küldjetek pár megjegyzést vagy akár írjatok bele a cikkekbe, ne legyen a cloud computing téma ilyen rettenetes állapotban!
6 év alatt marha sok minden változott. Közben írogatok néha a Dummy Warhead-re, valamint idén (igérem) el fogok kezdeni egy az Example Driven Development-be is írogatni.
Emellett akad időm néha a magyar wikipédia cikkeiben javítgatni. Sajnos bőven van mit, szóval ha van egy kis időtök fussátok át, küldjetek pár megjegyzést vagy akár írjatok bele a cikkekbe, ne legyen a cloud computing téma ilyen rettenetes állapotban!
2012. október 3., szerda
script kalandok
Ha a saját python tudásomat értékelnem kellene 1-10-ig akkor szégyenkezés nélkül 1-est adnék magamnak. A CV-ből is kihagyom, ugyanis nem karrier-cél. Ennek ellenére melóban mostanában az időm túlnyomó részét python gubancolás köti le sajnos, bugfixek, apróbb featurek, takarítgatás. Sokan csinálnák nálam jobban, talán akárki lelkesebben.
Első mese: egy python szál egy félórás tökéletes működés után (valami aszinkron taszkot vezérelt) egyszerűen csak meghalt. Vagy egy napon keresztül néztem azt a pár sor kódot és nem fogtam fel, hogy mi a baja. Aztán leesett: egy ponton a loggert hívta meg a script logging metódus nélkül. Valahogy így:
self._log('szopás')
Erre a python (helyesen) azt mondta ezen a ponton a végrehajtásban, hogy az pedig nem metódus, hanem ojjektum, és dobott egy hibát amit senki sehol nem kapott el. A szál elszakadt, a taszk meg beakadt és azt hiszem van valami timeout valahol 12 óra után, de nekem már ehhez is alig volt türelmem.
Egy szép példa arról, hogy logolás nélkül még elvben jó volt a rendszer, de logolással már nem.
Második mese: valamikor már írtam a pythonos srácok tab vs space, illetőleg 2 space vs 3 space vs 4 space vs N space vitájáról. Persze már akkor is találtam olyat, hogy valahol 13 space volt egy parancs elött. Erre a sonar hívta fel a figyelmemet, amúgy én se számolom. Szóval a 13 hogy jöhetett ki? Azt 2 db 4-spaces, egy 2-spaces és egy 3 spaces pythonos írta együtt? Mindegy, mert valahogy a python egészen idáig tolerálta a dolgot, legalábbis azt hiszem. Ma történt az, hogy megintcsak egy pythonban írt szálban keletkező hibát kellett kutatnom. Az __init__ metódus egy pár feltétel után meghívta a start() metódust, párszáz sorral lejjebb ott volt a start metódus ami elsőre nézve valami értelmes dolgot csinált. (van abban is kis gebasz amúgy, még vita trágya) Okénak tűnt, és mégsem volt az, a start ugyanis soha nem kapta meg a vezérlést. Mintha valami tréfás manó elvarázsolta volna.
Egy csomó lapozgatás után esett csak le: el volt szúrva a spacelés, így a start nem a szál osztály egy metódusa volt, hanem csak egy random funkció ott a levegőben, akit a fene se hív meg. Amúgy a szál meg frankón elindult, de nem csinált semmit se.
Tessék, space-nácik :-)
Az odáig oké, hogy én elcseszem, nyilván mert béna vagyok pythonban, de ezeket az elcseszéseket a project maintainerei csinálták, akik nyilván jobbak nálam, és még ők is ilyen alap dolgokat szúrnak el. Amúgy cefetjó, hogy dynamikus, modern, light, ésatöbbi, leszarom, csak menjen.
Első mese: egy python szál egy félórás tökéletes működés után (valami aszinkron taszkot vezérelt) egyszerűen csak meghalt. Vagy egy napon keresztül néztem azt a pár sor kódot és nem fogtam fel, hogy mi a baja. Aztán leesett: egy ponton a loggert hívta meg a script logging metódus nélkül. Valahogy így:
self._log('szopás')
Erre a python (helyesen) azt mondta ezen a ponton a végrehajtásban, hogy az pedig nem metódus, hanem ojjektum, és dobott egy hibát amit senki sehol nem kapott el. A szál elszakadt, a taszk meg beakadt és azt hiszem van valami timeout valahol 12 óra után, de nekem már ehhez is alig volt türelmem.
Egy szép példa arról, hogy logolás nélkül még elvben jó volt a rendszer, de logolással már nem.
Második mese: valamikor már írtam a pythonos srácok tab vs space, illetőleg 2 space vs 3 space vs 4 space vs N space vitájáról. Persze már akkor is találtam olyat, hogy valahol 13 space volt egy parancs elött. Erre a sonar hívta fel a figyelmemet, amúgy én se számolom. Szóval a 13 hogy jöhetett ki? Azt 2 db 4-spaces, egy 2-spaces és egy 3 spaces pythonos írta együtt? Mindegy, mert valahogy a python egészen idáig tolerálta a dolgot, legalábbis azt hiszem. Ma történt az, hogy megintcsak egy pythonban írt szálban keletkező hibát kellett kutatnom. Az __init__ metódus egy pár feltétel után meghívta a start() metódust, párszáz sorral lejjebb ott volt a start metódus ami elsőre nézve valami értelmes dolgot csinált. (van abban is kis gebasz amúgy, még vita trágya) Okénak tűnt, és mégsem volt az, a start ugyanis soha nem kapta meg a vezérlést. Mintha valami tréfás manó elvarázsolta volna.
Egy csomó lapozgatás után esett csak le: el volt szúrva a spacelés, így a start nem a szál osztály egy metódusa volt, hanem csak egy random funkció ott a levegőben, akit a fene se hív meg. Amúgy a szál meg frankón elindult, de nem csinált semmit se.
Tessék, space-nácik :-)
Az odáig oké, hogy én elcseszem, nyilván mert béna vagyok pythonban, de ezeket az elcseszéseket a project maintainerei csinálták, akik nyilván jobbak nálam, és még ők is ilyen alap dolgokat szúrnak el. Amúgy cefetjó, hogy dynamikus, modern, light, ésatöbbi, leszarom, csak menjen.
2012. augusztus 30., csütörtök
gondolom
Nézzük csak, a következő lehetőségek állnak rendelkezésre a munkahelyed elhagyására:
A nap pozítív gondolata a Piros Satyesz bt támogatásával.
Egyébként mostanában nagyon kevés szabadidőmben mongodb-ről olvasgattam, tovább kínoztam a drools planner-t mindenféle irányokban, meg wikipédiát szerkesztgetek. Egy csomó ötletem van, de nagyon nehéz időt keríteni rá.
- Melózolamíg meg nem halsz - nem hangzik nagyon biztatóan.
- Nyugdíjba mész - elvi lehetőség, gyakorlatban inkább az 1. lesz, de ezt hivatalosan még senki sem merte bevallani.
- Kirúgnak - előfordul, ezer lehetséges okból, és csak az egyik lehetséges ok vagy te.
- Felmondassz - ez a legjobb: már többre értékeled az idődet, mint azt a pénzt, amit adnak cserébe. Vagy csak mégtöbbet akarsz kapni érte...
A nap pozítív gondolata a Piros Satyesz bt támogatásával.
Egyébként mostanában nagyon kevés szabadidőmben mongodb-ről olvasgattam, tovább kínoztam a drools planner-t mindenféle irányokban, meg wikipédiát szerkesztgetek. Egy csomó ötletem van, de nagyon nehéz időt keríteni rá.
2012. augusztus 28., kedd
csapatelmélet röviden
Úgy tartja a mondás, hogy a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve. Ehhez hasonlóan már évek óta van egy olyan elképzelésem, hogy sok project kudarcáért felelős az, hogy nagyon-nagyon-cefetjó embereket vettek fel rá, akik képtelenek voltak együttműködni és alkudni.
A "jó" legveszélyesebb ellensége a "tökéletes".
Nem a legjobb kell, hanem elég jó.
NagyÁltalánosKeletiZenKonfuciuszButhistaBölcsesség csapatunk eheti jelentését olvashattátok.
A "jó" legveszélyesebb ellensége a "tökéletes".
Nem a legjobb kell, hanem elég jó.
NagyÁltalánosKeletiZenKonfuciuszButhistaBölcsesség csapatunk eheti jelentését olvashattátok.
2012. május 22., kedd
csapatszétszórás
Arra a melóra, amit én csinálok, 4 földrészen lehet jelentkezni. Ennek ellenére a szűkebb csapatból én vagyok az egyetlen, aki nem Tel Avivban dolgozik. A tágabb csapatból se sokan. Néha úgy tűnik, akár maradhattam volna Budapesten is. Egyszer megkérdeztem, hogy miért jó az hogy egy pár ember így a világban elszórva van, de a legtöbb (talán úgy 100 ember) egy városban. Hát, erre nem kaptam kielégítő választ :-) de gondoltam megosztanám mindenkivel a véleményemet erről a csapatszétszórásról általában:
A földrajzilag szétszórt csapatot sokan trendi dolognak tartják, pedig kommunikációs problémák lehetséges forrása. Nem cél, hanem egy probléma.
Például a gerriten, ircen keresztül pötyögni soha nem lesz olyan hatékony, mint odamenni valakihez és ledumálni az egész problémát. Kicsit olyan, mintha a szervereidet plip-pel kötnéd össze, meg még egy csomót is kötsz rá, aztán csodálkozol hogy lassú meg rossz.
Amúgy ezt is lehet jobban csinálni, de pl az irc elég rendesen múlt századi technológia. Soha nem is irceztem mielött itt dolgoztam volna.
A földrajzilag szétszórt csapatot sokan trendi dolognak tartják, pedig kommunikációs problémák lehetséges forrása. Nem cél, hanem egy probléma.
Például a gerriten, ircen keresztül pötyögni soha nem lesz olyan hatékony, mint odamenni valakihez és ledumálni az egész problémát. Kicsit olyan, mintha a szervereidet plip-pel kötnéd össze, meg még egy csomót is kötsz rá, aztán csodálkozol hogy lassú meg rossz.
Amúgy ezt is lehet jobban csinálni, de pl az irc elég rendesen múlt századi technológia. Soha nem is irceztem mielött itt dolgoztam volna.
2012. április 6., péntek
komplexitás - röviden
A komplexitás nem az érték része, hanem az áré.
Szerintem. Csak ennyit akartam mondani, kérem kapcsolja ki. Boldog pénteket!
Szerintem. Csak ennyit akartam mondani, kérem kapcsolja ki. Boldog pénteket!
2012. március 15., csütörtök
Kicsi a patched?
A Belgának van az a zseniális száma "Az a baj" címmel, pár apróbb módosítással tök jól leírja, hogy miért megy lassan az oVirt fdejlesztése. Ezer dolgon akadhat el minden, és persze el is akad. És ezek nem a szoftverfejlesztési kihívások mert az nem lenne gond, azért vagyunk itt. Egyébként vannak csodák, csak nagyon ritkán, különben nem hívnák őket csodának :-)
Ha nem fetcheltél origint az a baj
Ha nem rebaseltél az a baj
Ha rossz branchen vagy az a baj
Ha kurva sok branched van az a baj
Ha a tököd kivan a gittel az a baj
Ha nem megy a gerrit az a baj
Ha nincs reviewer az a baj
Ha más patchen dependelsz az a baj
Ha túl nagy a patched az a baj
Ha nem írtál junit-tesztet az a baj
Ha rossz patchbe tetted az a baj
Ha az ezredik patchnél elbaszod az a baj
Én ezt a refactort másik patchbe tenném az a baj
Mindenki csak +1-et ad az a baj
Fastforward-policy az a baj
Kezdheted előről az a baj
Ettől nem lesz semmi se jobb az a baj
Szóval mégis mitől lenne gyors?
Ha nem fetcheltél origint az a baj
Ha nem rebaseltél az a baj
Ha rossz branchen vagy az a baj
Ha kurva sok branched van az a baj
Ha a tököd kivan a gittel az a baj
Ha nem megy a gerrit az a baj
Ha nincs reviewer az a baj
Ha más patchen dependelsz az a baj
Ha túl nagy a patched az a baj
Ha nem írtál junit-tesztet az a baj
Ha rossz patchbe tetted az a baj
Ha az ezredik patchnél elbaszod az a baj
Én ezt a refactort másik patchbe tenném az a baj
Mindenki csak +1-et ad az a baj
Fastforward-policy az a baj
Kezdheted előről az a baj
Ettől nem lesz semmi se jobb az a baj
Szóval mégis mitől lenne gyors?
2012. március 13., kedd
OFF: meló-sztori
2000-ben és 2001-ben egy C++ fejlesztő cégnél dolgoztam és ott találkoztam egy kezdő programozóval. Hát nem volt fiatal, akkor is már 40 körül lehetett, doktorija volt vegyészetből és egyébként egy nagyon értelmes arc volt. A csákó kapott egy desktop gépet és Bjorne Strostrup C++ könyvét (ami szvsz egy szerencsétlenség) és elkezdte megtanulni azt a csodálatos nyelvet :) merthogy elötte nem C++ban tolta. Egy hét után érdekes kérdéseket kezdett feltenni, két hét múlva érdekes ötletekkel kezdett előállni, fantasztikusan haladt, én zseninek tartottam. Az 1 hónapos próbaidő végén már komolyan a kezét rázogattuk, amikor megjött a főnök a központból (jól hangzik mi? két iroda volt... csak ennyi) és megdöbbenésemre nemcsak hogy kirúgrta az embert, de ocsmány megalázó módon rúgta ki, mindenki elött.
Totálisan semmi lövésem nem volt arról, hogy mi állt a dolog mögött, de pár archiktektúrális kérdés mögötti okot sem értettem (a szoftverünk is egy halom szerencsétlenség volt) szóval munkaadóm egy nagy halom rejtély volt számomra is. Na és akkor pár hónappal később jött egy űber programozó megintcsak a központból, este kimentünk a városban mászkáltunk és közben megkérdeztem tőle hogy tud-e valamit arról, hogy miért rúgták ki a "srácot". Kiderült hogy pont ez a programozó nézte át a munkáját és azt a következtetést vonta le belőle hogy 100 % biztosan összemásolta valahonnan, mert az egyik fele zseniális a másik fele meg tiszta láma, ezt írta vissza a főnöknek és hát ez lett belőle.
A cégről annyit, hogy kb 3-4 hónappal később behalt és kirúgtak mindenkit. Ez nem azt jelenti, hogy mégiscsak van igazság, egyszerűen csak természetes szelekció in action. Addigra kiderült hogy az architektúra kérdésekben is hasonlóan zseniális döntések játszottak.
Totálisan semmi lövésem nem volt arról, hogy mi állt a dolog mögött, de pár archiktektúrális kérdés mögötti okot sem értettem (a szoftverünk is egy halom szerencsétlenség volt) szóval munkaadóm egy nagy halom rejtély volt számomra is. Na és akkor pár hónappal később jött egy űber programozó megintcsak a központból, este kimentünk a városban mászkáltunk és közben megkérdeztem tőle hogy tud-e valamit arról, hogy miért rúgták ki a "srácot". Kiderült hogy pont ez a programozó nézte át a munkáját és azt a következtetést vonta le belőle hogy 100 % biztosan összemásolta valahonnan, mert az egyik fele zseniális a másik fele meg tiszta láma, ezt írta vissza a főnöknek és hát ez lett belőle.
A cégről annyit, hogy kb 3-4 hónappal később behalt és kirúgtak mindenkit. Ez nem azt jelenti, hogy mégiscsak van igazság, egyszerűen csak természetes szelekció in action. Addigra kiderült hogy az architektúra kérdésekben is hasonlóan zseniális döntések játszottak.
A nyolcadik hibámat csak nehezen mondom el
Kaptam a központból egy tojást és várni kellett hogy kikel
Kelt és rögtön megvert aztán bedobott egy kútba
Azóta ő helyettesít, ő visz titeket tévútra
- Kispál és a Borz még régen amikor még jó volt
2011. november 7., hétfő
Favicon
A banános favicon tisztelgés 11 évvel ezelötti főnököm elött, akinek határozott véleménye volt, hogy a programozó egyfajta majom. Így is hívott minket, hogy majomcsapat. Messze túltett az én halálcsillagomon, a "törpök életén" meg a többi közhelyeimen, ő ha beszélt, percenként kétszer biztos bevágta. Körülbelül úgy használta, mint a mélyen művelt honfitársaink a B+-t. Bár nem hiszem, hogy mind személyesen találkoztatok vele, gondolom ez az elképzelés senkinek sem új.
Vita tárgya lehet viszont az, hogy milyen ok-okozati összefüggésben áll ez a termék minőségével. Persze nem jó, ha űbermenschnek képzeljük magunkat, de még ha szükséges is némi negatív 'feedback' a munkánkról a helyreigazítás céljából, abban biztos vagyok, hogy ez már kicsit túllő a célon.
Lásd:
Vita tárgya lehet viszont az, hogy milyen ok-okozati összefüggésben áll ez a termék minőségével. Persze nem jó, ha űbermenschnek képzeljük magunkat, de még ha szükséges is némi negatív 'feedback' a munkánkról a helyreigazítás céljából, abban biztos vagyok, hogy ez már kicsit túllő a célon.
Lásd:
Köszi a blogger.com programozóinak, hogy lecserélhetővé tették a favicont :-)
Egyébként az 'I will work for food' eredetileg nem akart utalás lenni a kódmajom életformára. Valami olyasmi volt, hogy az első Sárga-70 túra útvonalára mentem ki útvonalat mérni, toltam a rohadt sárban hegynek felfele a mérőkereket (mint a jól ismert filmben), marha éhes lettem és közben találtam ki ezt a blogot.
Egyébként az 'I will work for food' eredetileg nem akart utalás lenni a kódmajom életformára. Valami olyasmi volt, hogy az első Sárga-70 túra útvonalára mentem ki útvonalat mérni, toltam a rohadt sárban hegynek felfele a mérőkereket (mint a jól ismert filmben), marha éhes lettem és közben találtam ki ezt a blogot.
2011. október 17., hétfő
OFF: Döglött méhecske
A múlt héten a google bejelentette, hogy leállítja a buzz-t és pár másik API-ját, mert nem termeltek elég forgalmat. Nem vagyok tisztában azzal, hogy mi az "elég" egy google-méretű galaktikus birodalomnak, de ez nem az első eset, hogy "így jártunk". Néhány példa, amiből tanulhatunk:
- A wave programot leállították, azóta az apache incubatorban látható (nem akarom olvasgatni, nálam a trehány kód kategóriába tartozik)
- A translate API fizetőssé vált. A translate nagyon igéretes dolog volt annak idején, de aztán sehova se fejlődött. Ma a google translate a félrefordítás szinonímája, nem olyasmi amiért az ember igazán szivesen fizetne is akár. A translate toolkit is évek óta gondozatlanul áll, pedig az is nagyon hasznos kis eszköz lenne.
- Többezer feltöltött maplet után a google maps is egyszerűen kidobta azt a soksok időt amit a rá fejlesztők beleöltek, megtartottak pár layert.
- A google books talán amazon-killer akart lenni. Hát, azt hiszem lecsúszott róla. A book preview azért klassz.
- A google checkout szintén megragadt amerikában és a britteknél. Akkor meg a boltok nyilván inkáb paypal-hez integrálódnak, az van kb mindenhol. Nem szeretném megpróbálni visszatartani a lélegzetemet addig, amig Magyarországon használhatóvá válik.
- A buzz-t twitter-killernek szánhatta talán a google. Ha annak szánta, akkor eleve bukásra volt itélve.
- A google+, aminek a javára kinyírják a buzz-t, alighanem ott lesz valamelyik a jövő évi takarítás áldozatai között. Már most ha bemegyek, a legfrissebb új dolog amit látok talán pár hetes. Jó oké van benne egy-két jó ötlet, amiből tanulhat a lófacebook ha akar.
Szóval ha azt a célt tűzik ki minden új projectüknek, hogy csak akkor tartják életben, ha totálisan átforgatta a teljes internetet és kinyírta a facebook-ot és a twittert, akkor kát a gőzért, egy-két éves periódus után minden projectjüket le fogják állítani. A google+-t is, ez gondolom már most gyanús a legtöbb embernek.
Ebből mindenesetre azt a következtetést vontam le, hogy túlságosan is google-fan voltam idáig. Túl sokat építettem a google szolgáltatásaira és aztán ezeket a szolgáltatásokat a google szépen egyenként kihúzta. Az ember kicsit másra számít egy nagy cégtől. Az nagyon szimpi, hogy a google nem áll be a sorba, nagyon becsülöm érte, de én a jövőben N+1-szer meggondolom, mielött bármilyen API-jukra építek valamit.
Pillanatnyi ötlethiányban szenved az informatika. A social networkok kiábrándulási fázisba érkeztek, Steve Jobs, az apple mágusa meghalt. A microsoft úgy 10 éve nem jött elő semmi újjal. A google nem tud olyan ötlettel előállni, ami túlél egy telet. A sun behalt. Az Oracle képtelen foglalkozni a java közösséggel. Szerintem most kell keresni a következő hullámot. Vajon mi lesz az?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)