2015. november 27., péntek

Howto szakításhoz

Az utóbbi pár évben egy outsourcing cégnek dolgoztam. Igyekszek anoním módon és nem sértően, de muszáj leírnom, mert marha vicces volt. Második alkalom, hogy ennek a cégnek dolgoztam, az előző alkalommal egészen pozitív élmény volt és az akkori manageremet a legjobbak között tartom számon és néhány akkori munkatársamet szintén a legkivállóbb munkásemberek közé sorolom.
Valami változhatott viszont az alatt a jónéhány év alatt, amíg én mással foglalkoztam, ezt már akkor  megéreztem, amikor beléptem az ajtón.

Az állásinterjún a HR-es lány több mint egy órát késett, amikor megérkezett egy kávéval és laptoppal leült velem szemben és mondta hogy beszéljek a szakmai múltamról. Elkezdtem beszélni, de nehéz volt nem észrevennem, hogy nem érdekli: a laptopján olvasott valamit. Nem a CV-met, mert az nem olyan vicces. A technikai emberekkel azért kellemesen elbeszélgettem, de nagyjából az volt az érzésem, hogy ez a cég nem érdeklődik irántam komolyan. 2 hét csend után aztán mégiscsak előálltak egy ajánlattal. Azt hiszem az előző jó élmény miatt döntöttem úgy, hogy elfogadom.

Pár év eltellett és ez idő alatt jobbára a levélcímem volt az egyetlen kapocs köztem és a munkaadóm között. Leadtam a munkaidőről a jelentést, elküldték a fizetésem, ennyi. Semmi harag, de én úgy éreztem, ideje valami mást csinálnom, mert itt ülve egyszerűen kikopok a szakmából, a munkám meg csak annyi amennyi, abból nem sokat tanul az ember. Zseniális volt a felmondás, se harag, se indulat, se sértettség, semmilyen negatív érzés. Egyáltalán semmilyen érzés. A HR-es lány nem ért rá, csak mondta, hogy tegyem az aszaljára a papírt, odatettem, kész. Szevasz, resource! Szevasztok, resource-ok!

Erről az egészről a Kispál és a Borz "Jutka" című dalából jut eszembe az a sor, hogy

"Hívhatjuk baszásnak"

Igazi hungaricum ez a régi magyar alkesz-bölcsész-rock.
Na, legközelebb mesélek róla, hogy mit csinálok munkán kívül. Nem hiszem hogy bárkit igazán érdekelne, de ez lesz a műsor, mert engem ez érdekel :)