Belefutottam egy érdekes oldalba a magyar neten, ahol emberek arról mesélnek, hogyan kezdtek el programozni. Érdekes történetek, ha elolvas egy párat az ember, kezd körvonalazódni neki, hogy mi vonzza ide az embereket. A saját mesémet inkáb be se küldtem, mert nem annyira jólvasalt, de ezen a blogon már biztosan megszokták azok, akik még mindig nem hagytak fel az olvasással.
Szóval általános iskolában volt egy tanár, akit "A Nagy Kopasz"-nak neveztek a háta mögött, de ezt ő is tudta. A Nagy Kopasznak olyan sallerja volt, hogy nem kért belőle az ember repetát, szó szerint a fal adta a másikat. Ezt persze inkáb csak fiúknál használta, lányok esetében beérte valami megalázással is, pl órai felelés közben unottan összefirkálta az arcát tollal vagy krétával. Ezt csak azért írom le, hogy kb körvonalazódjon: némileg joggal paráztam a Nagy Kopasztól, bár néhány pofont nyilván kibír az ember, de én általában katonai fegyelemhez szokott gyerek voltam. Ha a pokol mélyéről előkerülne az ellenőrzőm, akkor abból ez se derülne ki például, de mindegy, egyszerűen csak hidd el.
5. osztályban az iskolában elsőként a mi osztályunk kezdett számítástechnikát tanulni. 8086-os procik, floppy, monokróm CRT képernyők és MS-DOS. Ezen kívül volt egy pár videoton gép is szintén videoton tévékre rákapcsolva. A Nagy Kopasz ekkortájt se volt már it és fiatal és azt hiszem akkor látott életében elösször ilyet, de egyébként én is. Angolul senki nem tudott egy betűt se, mindent frankón magyar kiejtés szerint mondtunk ki, de azért haladgattunk valamilyen tankönyvéleségen végig.
A valahanyadik számítástechnika órán A Nagy Kopasz elakadt egy batch fileban és reménytelenül nézte a képernyőt. Végrehajtáskor valami hibaüzenet, a könyvben pedig valahogy így állt a kód, az osztály nagy része meg éppen most kezdett rájönni, hogy a számítástechnika mégse kúl és jobb lenne a bé opcióval élve műhelyben szétcseszni valamit. És akkor megmondtam A Nagy Kopasznak, hogy mi a gebasz. Rossz könyvtárban volt, A Nagy Kopasz pedig azt mondta: Jól van, fiam.
Ilyesmit nem sokat hallottam a tanaraktól, A Nagy Kopasztól pedig akkor egyszer, amit nem csodálok mert elbaszott kis idióta patkányok voltunk, de ez az egy mondat volt a szikra.
A következő nyáron a bátyámmal végig melóztunk és édesanyám fő támogatásával összegyüjtöttünk zsét a TSZ egy leselejtezett gépére. A bátyámat a játékok foglalták le, de engem azok valahogy nem foglaltak le, én saját játékokat írtam. Az első programom a Halál-labirintus című szerepjáték könyv egy BASIC változata volt.
