A: Az egyetlen ember a projekten
A nyilvánvaló eset. Amikor nincs rá más ember, én is szivesen megcsinálom a felhasználói felületet. Soha nem kaptam rá szépségdíjat, de nagyobb panaszokat se. Kis-project vagy utolsó túlélő, egyre megy: egy-emberes projekteken igazán kivállóan működik a full stack developer, legalább addig amíg az az ember ugyanaz, lehet néha még utánna is.B: Fallback opció
Voltunk úgy 100-an a projekten, sok-sok komponens, volt közöttünk linux buherátor, python hívő (mind 2-, és 4-space python) volt nyilván DBA-jellegű ember és sok sok java fejlesztő, köztük én...De mindig amikor valamelyik modul komponens csapatával együtt kellett működni, pl a python-os program fejlesztőivel, akkor rettenetes háború volt munkára bírni az embereket illetve találni bárkit is aki elvégezte volna a munka rájuk eső részét. Volt, hogy a távoli munkatársamat úgy 3 hétig próbáltam elérni emailben, IRC-en, telefonon... és már azt hittem hogy súlyos beteg vagy lepattant, amikor valaki említette hogy éppen az elöbb találkozott vele a konyhában (alig párezer kilóméterrel arrébb lévő konyhában). Oh mondom, hát él? Megpróbáltam a manageremet kérni, hogy a másik csapattól kérjen olyan embert aki tud és akar foglalkozni a kérésünkkel, de csak ez az ember volt... Heteket csúsztunk, utánna amolyan válságmeetingnek nevezhető megbeszélés következett hogy ezt hogyan tudjuk így folytatni és igazán barátságtalan, amolyan adok-kapok hangulatban fejeződött be.
Ez nem csak egy eset, hanem minden eset ilyen volt.
Erről persze több mint eleget beszéltünk a managerekkel, ők is képben voltak a helyzettel, elő is álltak a megoldással. Ez volt a nagy ötlet: Jó, ha a csapatok együttműködése nem egy sikertörténet, akkor rendezzük át és az új csapatok egy-egy feature-ért vagy funkcionális területért lesznek felelősek, minden komponensen / modulon keresztül ez az egy csapat felelős azért az egy feature-ért. Tehát: 100 ember egy reggel full-stack fejlesztőként ébredt fel, legalábbis a munkabeosztásuk és/vagy business title szerint.
Na és ez talán értelmes ötletnek tűnik annak, aki nem próbálta még, de nekem az volt a tapasztalatom, hogy ha az emberek nem tudtak (és őszintén szólva nem is akartak) együtműködni addig, amíg mindenki a saját szakterületével foglalkozott, akkor már igazán reménytelen próbálkozás az, hogy mindenki belenyúlkál mindenbe.
Minőségi változáshoz nem vezetett a transzformáció, de gyorsabb se lett a fejlesztés.
