11 évvel ezelött landoltam egy új munkahelyen -azóta rég beszünt- , ahol valami tetűnagy rendszert fejlesztettünk C++-ban. Volt a dologban egy kis CORBA (béke poraira) és Oracle RDBMS, mert azt már akkor sem lehetett kihagyni semmiből. Érkezés után az űberführer mondta el, hogy mi is ez az egész. Egy chat szerver volt végülis, sok klienshez. Nem IRC protokol kompatibilis, hanem custom webes chat. Szóval az első reakcióm az volt, hogy "Klassz! Próbáljuk ki!", mire az űberführer már az első napomon korán reggel jól lecseszett: "Figyelj, nem érünk rá játszani, nagyon sok dolgunk van!"
Ez nekem ilyen tréfás emlék arról a cégről, mert végig ilyen volt, a termékeket soha nem próbálgattuk. Tellt-múlt az idő. Úgy kb 8-10 helyen dolgoztam azóta, ebből 2 helyen volt olyan ember, hogy "tesztelő". Igazából csak az egyik esetében jelentette ez azt, hogy az az ember automatizált teszteket programoz. Most már biztosan változott a kép, a sok kis magyar cég helyére többnyire multik jöttek, többszáz embert alkalmaznak és náluk nem az a QA, hogy "aha, kipróbáltam..."
A tesztelő mellett kiválló input lehet egy ügyfél (illetve a felhasználó, mert az nem ugyanaz) is, bár az kicsit változatosabb tud lenni minőségben. Például az egyik külföldi munkatársnő egyetlen hibajelzést tud leadni: "nem működik". Ilyenkor 10 email váltás, telefonon felhívom, satöbbi, fél óra amíg kiderül hogy a loginig el sem jutott, a browsere nem jut át a proxyn. Más felhasználókból egész értelmes dolgokat lehet kihúzni, mint például hogy nem értették hogy mire való az a gomb és nem merték megnyomni, nem találták a dokumentációban, pár kör levelezés után megegyezünk abban hogy hogyan tudunk segíteni.
Ez SCRUM-ban talán a product owner feladata lenne, de a személyes kapcsolat a felhasználóval azon túl hogy baromi sok időt emészt fel és néha még éjszaka is a munkahelyi leveleimet válaszolgatom meg, egyébként szerintem egyrészt sokat lehet belőle tanulni, másrészt pedig tényleg elhozza az egész problémakört oda. Ebben a problémakörben nem csak dolgozol, hanem ebben élsz. Azok, akikkel naponta spanolsz kint a konyhában vagy felhívnak valami problémájukkal, azok lesznek a társadalmi kapcsolataid, a te saját kicsi világod. Így egy kicsit más érzés egy problémán dolgozni. Nem azért csinálod, mert a managered azt mondta, vagy mert van egy jira issue rá és bekerült az iterációba, hanem azért, mert valakinek a környezetedből gubanc. Például volt egy hely, ahol ketten dolgoztunk 150 callcenteres nő között. Nekik az üzleti logikától nagyban fügött, hogy mennyi pénzt vihetnek haza hó végén, ezért munka végén volt aki bejött és megköszönte hogy jó munkát osztottunk neki (illetve a kód amit írtunk), vagy ránköntötte minden haragját amiért nem.
Csodálatos visszajelzés az üzemeltető csapat, amennyiben van ilyen :). Ők nem fogják megmondani neked a hiba okát, van ezer más bajuk, viszont nagyon precíz információkat tudnak adni arról hogy milyen hibajelenséget láttak és ez mennyire fáj. (rendszer outage, crash, túlterhelés, lassulás, memory leak, restart, satöbbi) Aztán persze tesznek rá, hogy a kód helyesen működik-e vagy sem, az már valaki más baja. Például az tök jó, hogy a vasműben minden nap többször is összefutok az üzemeltetőkkel. Másként nem tudok bemenni és kijönni. Szóval ha bármi gubanc volt, ők biztosan nem felejtik el.
Persze direktben a felhasználótól kapni vissza az élménybeszámolókat egy bizonyos mennyiségű felhasználó felett már nem szórakoztató, ilyenkor bejön a support, management, satöbbi. Csak szerintem annyira gyakran van az, hogy a management beáll középre a kommunikációt bonyolítani és nagyon lényeges információk vesznek el ezen a ponton.
No, ennyi jutott eszembe erről az eating your own dogfood témáról. Ja meg hogy csütörtökön palacsinta, az is a saját főztöm lesz :-)
