Egy elosztott rendszerben a funkciók elosztása a node-ok között magában hordozza a bottleneck létrejöttétnek igen magas valószinűségét. Valamennyire persze mindig szét vannak osztva a feladatok, pl adatbázis szervert pakolni az alkalmazás szerverre az nem túl jó, de az alkalmazás komponensek szétpakolása dedikált node-okra, na az gyakran vezet bottleneck-hez, amellett hogy a TCP interakciók számát is jórészt indokolatlanul növeli. Lásd régi EJB.
Pontosabban ezt már nem most kezdtem el sejteni, hanem úgy 7 éve, a majdnem-első IT-állásomban. Akkor még C++ kalapáló voltam. Most itt az ideje levonni a tanulságokat technikai és kommunikációs téren egyaránt, mert a régi rossz idők könnyen visszatérnek.
