2007. november 21., szerda

Enterprise software development process

Rövid, kicsit szúrós mese a policy-k kialakulásáról, egy munkatársamtól, aki azt hiszem már nem itt dolgozik...
Vegyél egy tucat majmot, zárd őket egy ketrecbe, a ketrec közepére tegyél egy banánt és tegyél rá egy automatikát, ami hidegvizes zuhannyal árasztja el a majmokat ha megmozdíjtják a banánt.
Az első néhány kellemetlen élmény után a majmok felfogják az összefüggést a zuhany és a banán között, és megverik azt a társukat, amelyik megpróbál hozzányúlni a ketrec közepén lévő banánhoz.
Lassan cseréljük le a majmokat. Az újonnan jövő majmok nem kaptak a zuhanyból, de őket is megverték akkor amikor próbálkoztak, később pedig ők is részt vettek a mégújabb majmok megnevelésében.
Lassan akár ki is iktathatjuk a hidegzuhanyt, már talán egy majom se tudja hogy mi lesz akkor ha hozzányúl a banánhoz, de fentmaradt a policy.
Nyilván az a mese egyik éle hogy az ember nem szereti ha majomhoz hasonlítják.

A másik viszont az, hogy sajnos tényleg így megy a dolog egy nagyvállalatnál. Nem majmokkal hanem emberekkel , mégpedig a szoftverfejlesztő részlegen is. A körülöttem lévő emberek közűl senki se tudja megmondani hogy miért úgy csináljuk, ahogy csináljuk, söt egyetértenek abban hogy egy talicska .... az egész. Viszont amikor azt mondom hogy akkor ma jön az óberhé, beszéljünk vele, hogy a rendszer, amit írt vagy csak bevezetett, amikor még szoftverfejlesztő volt -na az se ma volt-, az nekünk nem kell, mert mi már nem is JSP-ket írunk és nem egyenként akarjuk kitenni a módosult file-okat, akkor persze csendben szeretne mindenki egyetérteni.

Hát így soha nem fog kiderülni hogy a hidegvizes zuhany automatika működik-e még. De ha működik is, nem inkáb azt kellene kiiiktatnunk?